Petőfi Sándor 1847-ben
járt erre és ő nem emlékezik meg a híres szikláról az útikönyvében, ami által feltételezhetjük, hogy a legenda ekkor még nem élt.
„A falun belül, ahol a hámor van, egyre szűkebb lesz a völgy, s végre egészen kősziklák közé szorul, meredek, vad kősziklák közé, s az út fölfelé tart kanyargósán a Szinva partján, mely számos zuhatagot képez, fönn pedig a hegyen tóba gyűl, melynek vize sötétzöld, minthogy tükre az őt környező bércek erdejének.”
1904., ekkor még tényleg csak Kereszt-sziklaként emlegették, legalábbis a kép tanulsága szerint is
Egész jól hangzik, csakhogy ez nem igaz! A Magyar föld és népei eredeti képekben című folyóirat 1846-ban már tudósított róla. Hogyhogy nem hallott róla nagy költőnk a helyiektől? Valószínűleg azért, mert csak átutazott hirtelenjében a kis településen. De nézzük a cikket!
,,Volt egyszer egy tehetős molnár, ki a diósgyőri határban derék malommal bírt. De özvegy állapotában megunván magát,arról gondoskodott, hogy agg napjai földerítésére csinos fiatal menyecskét hozzon házához. S mivel jó módú ember volt: a környék leányainak szülői vagy a lesték az öreg molnár választását, ki is rövid fontolgatás után a vidék legszebb hölgyét Mariskát, egy falusi bíró lányát véve nőül. Hajh, de az öreg molnár csak hamar észrevette, hogy Mariska mást szível, s őt csak színből hízelgi körül. A féltés kínja majd nem őrültté tette a szegény öreget. Miután azonban semmiképp nem tudott nyomába jönni annak: vajjon kiért lángol az ő gyönyörű Mariskája leskelődéshez folyamodott. Molnárunk málna egy meredek kőszikla alatt döbörgött úgy, hogy a szikla tetejéről a malom udvarába és kertébe igen jól be s alá lehetett látni. Egy ünnepnapon tehát az ősz molnár azon ürügy alatt, hogy bemegy a városba elbúcsúzék féltett menyecskéjétől; de a helyett hogy Diósgyőrbe ment volna, a malma fölötti szikla tetejére mászott, most már bizton kitudandó: vajjon gyanúja alapos-e vagy sem? Alig telt el egy óranegyed, s a feszült figyelemmel leselkedő öreg molnár egy felbokrétázott kalapot, gyolcsinget, gatyát viseli hetyke parasztlegényt vesz észre a malom körül ólálkodni, s egyszersmind azt is látja, hogy neje kiütvén fejét az ablakon, a legényt, kezével csókokat hányva reá, szobájába csalogatja. Amint erre a bokrétás várna legény besurrant, az öreg molnár mintha villám csapta volna meg, dühös lázba jő, s szörnyű idegrángatózás közt felkiáltván: ,,Így jár a vén bolond, ki fiatal nőt vesz feleségül!” az alatta tátongó mélységbe rohant, mi tüstént iszonyú halálát okozta. Azon helyre, honnét az öreg molnár leugrott, ájtatos rokonai keresztet állítottak gyászos emlékül a szomorú esetnek.”
A szikla alatt levő malom egykoron
Érdekes, hogy ez a legrégebbi, de mégsem a legelterjedtebb történet. Ha böngészünk az interneten, nagy valószínűséggel csak pár mondatot találunk róla különböző oldalakon, melynek tartalma valami ilyesmi lehet:
„… a szigorú molnár ridegszívűsége miatt nem lehettek egymáséi és így inkább a halált választották. Feljöttek a sziklára és onnan, ahol a kereszt van, összeölelkezve levetették magukat a mélységbe.”
A teljes szemelvény tovább olvasható a miskolciszemelvenyek.blog.hu weboldalán…
