Korábban Erzsébetváros, Ferencváros
és Csepel is adományozott nekem ilyen címet, de a fővárosit is megkaptam. Mindegyik megtisztelő, de a miskolci valóban különleges, hiszen diósgyőri gyerek vagyok, és bár négyéves voltam, amikor felköltöztünk Pestre, nyaranként visszajártam a rokonokhoz.
Élnek még ott hozzátartozói?
Demjén: Nem. Már csak barátok vannak.
Igaz, hogy a svédországi húga már nincs az élők sorában?
Demjén: Sajnos igaz. Két éve jött a szörnyű hír, hogy daganatos betegségben szenved, ki is utaztunk hozzá a nejemmel. A világ egyik legjobb klinikáján, a Karolinska Intézetben kezelték, ahol uszkve 80 éve Karinthy Frigyest is műtötték. Rossz bőrben volt, és ő is tudta, közeleg a vég, de békében ment el. Fájdalmat nem érzett.
Megrázta?
Demjén: Nagyon… (sóhajt) Én hozattam haza a földi maradványát, és végakarata szerint apánk mellé került. Sosem felejtem, ahogy ott álltunk a bátyámmal a kishúgunk temetésén. Álmunkban sem gondoltuk, hogy ő lesz az első, akinek mennie kell. István, hál’ istennek, jó egészségnek örvend, pedig most lesz nyolcvan. A 85 esztendős nővérünk viszont már állandó felügyeletet igényel. A gyerekei egy ideig ápolónőkkel próbálkoztak, de azokat mind elzavarta, ezért gondozóházban helyezték el. Természetesen rendszeresen látogatják. Jómagam is voltam már nála.
Megismerte?
Demjén: Elképzelhető. Szeretném azt hinni, de már a saját fiára sem ismer rá. Egyrészt sajnálom, hogy a sorsa így alakult, másrészt nem tehetek mást, mint hogy tudomásul veszem.
Jól számoltuk, 30 éve ismerte meg a harmadik feleségét?
Demjén: Nemrég rácsodálkoztunk, hogy már három évtizede együtt vagyunk. Mindkettőnknek ez a leghosszabb kapcsolata. Szerencsére mozgalmas harminc év van mögöttünk, rengeteg a közös emlék. Bevallom, amikor a múltkor leültünk a világtérkép elé, hogy szemügyre vegyük, van-e olyan hely, ahová még szívesen elutaznánk, egy idő után csak néztünk egymásra és mosolyogtunk.
Nem járhattak mindenütt!
Demjén: Nem is ezt mondtam. Annyiról van szó, hogy számunkra a higiéniai és egészségügyi tényezők a közbiztonságnál is fontosabbak, és minden út előtt alaposan tájékozódunk, de a barátainkra is hallgatunk. Megboldogult Somló Tomi például a lelkemre kötötte, hogy sose menjünk Indiába, mert annyi halott embert látott kirakva az utcákra. Srí Lankán viszont jártunk, és jól is éreztük magunkat.
A népszerű úti célok közül hol voltak a legtöbbször?
Demjén: Las Vegasban. Szinte minden évben kimegyünk az államokba, ahol Rebecca rokonságát is végiglátogatjuk, és ilyenkor a bűn városát is útba ejtjük. Nem lehet megunni! Korábban Bécsben is gyakran megfordultunk, de oda már egyáltalán nem járunk. Az idegenek kiszínezték belőle a polgári varázst. Berlinbe sem merek már kiutazni, pedig ott él Rebecca bátyja. Nem akarom lerombolni a régi emlékeket.
Apropó! Énekesként a határon túl hol dobogott a leghevesebben a szíve?
Demjén: Kolozsvár főterén. Már az összegyűlt tömeg látványától libabőrös lettem, és sosem felejtem, ahogy a házfalak visszhangozták, amint teli torokból énekelték velem a Kell még egy szót. Az is megható volt, amikor ugyenezt a dalt Tusnádfürdőn énekeltem, és el is láttam „három hegyen túl”, ahogy énekeltem, de az igazság az, hogy én minden koncertemen meghatódom. Mindig a lelkemből énekelek, sosem csak a torkomból.
Kettős az évforduló, mert idén a szólópályafutása is 30 éves.
Demjén: Ezért is dolgozom rendhagyó albumon, ami csak bakeliten jelenik meg. Három dallal már meg is vagyok. CD-t már nem akarok megjelentetni, annak már nincs piaca. A bakelitnek sincs, de egy limitált példányszámú klasszikus nagylemez visszaad valamit a varázsból.
Egyre több demjénes mém kering a neten. Látta őket?
Demjén: Nem. Ritkán megyek fel a világhálóra, az egy gonosz folyó. Okostelefonom sincs. Alapjában véve nem zavar, ha viccelődnek velem. Sőt, valahol örülök is annak, ha közvetve örömet okozhatok. Csak az bánt, amikor szándékosan akarnak lealjasítani. Ma is sokan élcelődnek azzal, hogy alkoholista vagyok, de nyilvánosan már nem mernek a becsületembe gázolni, mert szerencsére, az is elterjedt rólam, hogy azonnal perelek, és meg is szoktam nyerni.
