Gyakran megnézem azt a csoportképet, amely a Déli Hírlap Széchenyi úti szerkesztőségében készült talán a múlt század kilencvenes éveinek a végén. Abban a nagyteremben, amelyet olyan amerikai redakciók stílusában képzeltem el. Úgy, ahogy a filmekben látjuk, hogy a kollégák mindent látnak és hallanak. Sose felejtem, a Széchenyi úti médiacentrumba való költözésünk eseményeit. Jeney Editke lázadozott. Nyersen kimondta az igazságot, hogy a régi kisszobák után olyan mintha egy istállóba jöttünk volna. Micsoda igaza volt! Majd akkor összeálltunk egy közös fotóra. Éppen mostanában ezen a képen leltároztam magunkat. Kiszámoltam mára mennyien hiányzunk az életből, kik azok, akik már nem lehetnek közöttünk. Ott még majdnem mindenki a kamerába mosolyog, s hogy hogy nem Editke valami miatt éppen akkor előrehajol, s a tekintete nem találkozik a lencsével.
A szomorú hír ma érkezett – elhunyt Jeney Editke kollégánk, aki a Déli Hírlap megszűnése után szinte valamennyi jelentős helyi médiában publikált. Vezércikkeit, jegyzeteit nagyon kedveltem. Szókimondó, következetes politikai állásfoglalásait szerettem. Riportjaiban nőies, fanyar, szatírával és humorral teli meglátásával képes volt az Olvasókra hatni. Kollégái és olvasótábora megrendülten fogadta Editke halálhírét. Míg élünk emlékét őrizzük, helye van a régió médiatörténelmében. https://szantograf.hu/2018/06/05/elhunyt-jeney-edit-ujsagiro-gyaszoljuk-kollegankat-az-utolso-csoportkepunk-a-deli-hirlap-szerkesztosegeben/
