A beláthatatlan utak
hangján
szólok
szólítalak
a csikorgó sikolyok
szemén kiáltalak
csenddé avatlak
fenyőfaterhű itt
már a mosolyod
nem juthat el
a felhőkig
a vakságig keresnélek
már
szörnyű szabadság
van bezárva
benned
csillapíthatatlan
mint maga
a lehalkíthatatlan
fájdalom
vészes hajad
gomolyog
a torkomban
szemed ki-ki kel
a karjaimban
ráz ez a szívharapó
nyugalom
két tél után
nyár nélkül
érzem már
a havak hidegségét
rág már
a szádravonuló
madarak otthontalansága
feszít ez a minden
zenénél nagyobb
zene
ez a sikolytalan
fohász
mikor lesz itt
szádra omló
suhanás
zuhanás
ó te lélegzetet is
nélkülöző ének
fel-fel szakadó
várakozás
fel-fel szakadó
fokozódás
ártatlanságig fajuló
jóság
semmibe ömlő
tisztaság
kétarasznyi hang
karnélküli holnap
2 Responses
POTENS VERS!
Ima
Lánggal ég a jóember
szépséges orcája,
panasza, mint a tenger,
hetyke tekint rája,
becsületet kinevet,
csúfolva igazat,
bármilyen kedves lehet,
szava tüzet arat.
Zokog a természet,
siratja a múltat,
learatta enyészet
a mélységbe fúltat.
Nincstelenül vegetál
sok hős, derék vitéz,
törvényüknek ellenáll
a gonosz és csibész.
Jöjj el nemes Hatalom,
nyílt homlokot emelj,
ölelj égi oltalom,
tisztaságért perelj!
Tehozzád szól fohászom,
ne várjunk hiába,
teljesüljön az álom,
forrjunk egy imába!
Éljen szívtörvényével
az ember boldogan,
a nagyvilág is letérdel,
szeretet-fényt fogan.
Dúdoljuk el közösen
a béke dallamát,
emberséges fövenyen
minden jó hű barát.