Egyre több bank adja el füzérbe kötve a nehezen behajtható lakossági lakáshiteleit. Bár a tranzakciókat és a hitelesek későbbi sorsát mindenki hétpecsétes titokként kezeli, azért azt lehet sejteni, hogy az ügyfelek ezzel a folyamattal inkább jól járnak.
Miért járhat jól az egyszeri lakáshiteles adós azzal, ha a bankja eladja a követelését Képzeljük el a következő életszerű folyamatot, és rögtön meg fogjuk érteni!
Egy bank hosszú évek óta bajlódott egy fejletlenebb hazai régióban élő ügyfelével, akinek 10 millió forintos lakáshitelt adott. Az adós nehezen, döcögve törlesztett, leginkább nem is törlesztett. Mentek a felszólítólevelek, a költségekkel, késedelmi kamatokkal növelt tartozásról szóló kiértesítők. Ám a törlesztések csak nem érkeztek, a helyzet nem sok jóval kecsegtetett. A bank szempontjából ugyan rá lehetett volna menni egy végrehajtási folyamatra, az ingatlan elárvereztetésére, de ki tudja, hogy egy szegényebb régióban mennyire van piaca a lakásoknak, abban is lett volna kockázat.
Szabaduljunk meg tőle
Összeszedett hát a bank egy csomó nem-teljesítő (NPL) hitelt, és mivel ezeknek végre kialakult itthon is a piaca, töredékáron (az egyszerű példa kedvéért 35 százalékon) eladta azokat egy profi követelés-kezelőnek.
A banknak tehát leegyszerűsítve a 10 milliós hiteléből csak 3,5 millió térült, de az legalább megérkezett, a hitellel nem kellett többé bajlódni, nem nyomta a könyveket.
A követelés-kezelő, aki megvette ezt a hitelt, folytathatná a bank elkeseredett küzdelmét, de gondolkodhat úgy is, hogy amennyiben a pénzintézet évekig hiába bíbelődött ezzel az ügyféllel, de nem sokra ment vele, akkor neki miért menne ez jobban? Viszont, ha megkeresné az ügyfelet azzal az egyszeri ajánlattal, hogy fizesse ki a hitel 50 százalékát, 5 millió forintot, és nem is ismerik egymást, akkor az ügyfél a hitelei felét (5 millió forintot) megnyert, de a követelés-kezelő is gyorsan keresett 1,5 milliót.
Taktikázni kockázatos
Ha ebből a történetből bárkinek az jött le, hogy érdemes nem fizetni a lakáshiteleket, akkor azért ki kell ábrándítanunk. Annak, aki kap egy jó ajánlatot a követelés-kezelőtől a helyzet rendezésére, akár még ki is jöhet egy ilyen matek, de azért általában akkor jár az ügyfél a legjobban, ha egy jól kiszámítható törlesztési menetrendet vállal és azt pontosan fizeti, ugyanis
A NEM-FIZETÉSSEL JÁRÓ EXTRAKÖLTSÉGEK ÉS A KÉSEDELMI KAMATOK NAGYON DRÁGÁK,
arra pedig nincsen garancia, hogy valóban megérkezik majd egy kedvező ajánlat a részleges hitelelengedésre.
