Miskolci vagyok
, 1978-ban láttam egy Ludas Matyit Miskolcon, és akkor fogott meg a színház. Évente maximum 4-5 előadást láttam akkoriban, aztán egyre többet. Az apám minden szabadidejében az operáról beszélt. Azt hallgatva nőttem fel, hogy ők mennyit jártak Pestre operába, amíg én meg nem születtem, és hogy ez gyerekkel már nem megoldható. Folyamatosan beszéltek valamiről, ami nem volt jelen az életemben, csak Hungaroton-lemezek formájában – ez nagyon erősen hatott rám.
De aztán megérkeztél Budapestre…
1988-ban idejöttem egyetemre az ELTE-re – direkt azért ide és nem Debrecenbe, mert itt voltak a színházak. Amikor idejöttem, azonnal az első hétvégén megnéztem a Padlást, ami akkor egy friss előadás volt, talán fél éve ment. Aztán láttam még 3-4 alkalommal, de olyan embert is ismerek, aki a Padlást száznál több alkalommal látta.
Mióta írod a Mezei nézőt a színházi élményeidről?
Most lesz február 14-én 5 éve, hogy elkezdtem a blogot írni. Azóta 1969 posztom lett, aminek egy része napi ajánló – egy-egy ilyen ajánló megírása durván fél óra. Ezeket azoknak csinálom, akik az utolsó percben döntenek úgy, hogy mennének színházba. https://velvet.hu/bpma/2018/01/16/mezei_nezo/
