A GYEK főorvosa vallja
, hogy elsősorban a mélyszegénységben élők között kell segíteniük. Interjú: Dr. Fehér Annamáriával, a Velkey László Gyermekegészségügyi Központ főorvosával.1977-ben fejeztem be
az egyetemet. Velkey professzor úr intézetébe kerülhettem és a sors adta, hogy az egyetemen elkezdett tudományos munkámat a gyermekkori cukorbetegséggel kapcsolatban Madácsy tanár úr mellett folytathattam. A gyermekgyógyászati szakvizsga után sok kihívás várt rám. A napi rutin mellett oktattam a nővérképzőben, beteg gyerekeket üdültettem. Módom volt külföldi kongresszusokon előadást tartani már egészen fiatalon, ugyanakkor nem féltem Ózdon osztályt vezetni, amikor a körülmények megkívánták. Sokat vállaltam, és szívesen tettem mindezt. Több szakvizsgát szereztem. Endocrinológusként, diabetológusként a zsíranyagcsere és szénhidrátanyagcsere-zavarral foglalkoztam, a diabetes korai szövődményeit vizsgáltuk Orosz László professzorral és Barkai László professzorral, a témavezetőm mellett.
Később a légúti kisbetegek sorsa foglalkoztatott, majd a pulmonológiai szakvizsgát Budapesten tettem le. A megye légszennyezése miatt sok gyermek légúti beteggel kell foglalkoznunk. A szegény falvak mindennemű káros anyaggal történő fűtési melléktermékei is ezt a tendenciát fokozzák. 2003-ban a Miskolci Egyetemen okleveles orvosjogászként végeztem, célom a beteg jogainak mindenkori szem előtt tartása.
Visszatérve a kérdéséhez: az elmúlt évtizedekben nagyon sok minden változott. Változtak a kollégák, a vezetés és a megye populációja is. Változott a világ, változott az orvosok elismerése, ugyanakkor a betegek összetétele is. Nekem ez azért különösen érdekes, mert engem a magyar Egészségügyi Minisztérium Afrikába delegált, és ott egy gyermekosztályt vezettem. 1993 után több ízben voltam Kanadában, hogy a sürgősségi ellátásba is betekintsek. Amikor 2000-ben úgy tűnt, hogy az álmom már itthon is megvalósítható, akkor úgy éreztem, hogy hazaérkeztem, Sólyom tanárnő és sokak segítségével terveztük el, hogy csináljuk azt, amit az akkori ország körülményei diktáltak az adott körülmények figyelembevételével. És amit odakint láttam, tapasztaltam, azt segítek megvalósítani a hazámban. Választanom kellett, hogy a családi kötelék a fontosabb, Kanadában maradok végleg, vagy hazatérek. Ez utóbbit tettem, mert magyar vagyok, és hazajöttem, hogy a magyar egészségügyért dolgozhassak. Furcsán hangzik ez most az én számból a jelenlegi politikai és szociális helyzetet figyelembe véve, hiszen az orvosok nagyobb része igyekszik külföldre menni, ahogy tudnak, ahogy az egyetemet elvégzik. Itthon kell őket tartani! A rezidensek bevonása a sürgősségi munkába, önálló döntési jogköreik felügyelet alatti bővítése – ez történik most, ez jelenti a jövőt.
Engem mindig vonzott az itthon, a haza. Ez a legnagyobb dolog az életemben, nem bántam meg, amit eddig csináltam, vagy amit eddig az életemen alakítottam.
Teljes cikk itt: http://www.boon.hu/semmit-sem-bant-meg-amit-eddig-csinalt-interju-dr-feher-annamariaval-a-velkey-laszlo-gyermekegeszsegugyi-kozpont-foorvosaval/3725144
