Átsántikáltunk hát a másik osztályra. Nyílt és csukódott az ajtó, viszonylagos nyugalomban várakoztunk egy ideje, amikor megjelent egy nővér és üvöltve kérdezte, mit totojázunk, miért nem megyünk már be. Sűrű elnézéskérések közepette mondtuk, hogy most vagyunk itt először, de meg sem hallott minket, inkább méltatlankodva berohant előttünk, hogy a többieknek is elpanaszolja, milyen rosszak voltunk. Az édesanyám ápolónő, így él bennem egy kép a hivatástudatról, az empátiáról – na, ezek közül egyik sem volt meg a hölgyben. boon.hu
