minden nagy „srác” a földesből indul. Akárcsak én is. Aztán huszonévesen rájön, hogy itt nincs mit a levesbe aprítani, és dobbant. Ki angliába, ki az usába ki ausztráliába. De néha-néha hazajövünk, és visszatolunk egy-egy milliós „borravalót” a városnak azalatt a néhány nap alatt, amíg itt tartózkodunk. Hiszen tartozunk neki. Ha nem lenne ilyen kilátástalan itt a helyzet, talán sosem fordult volna meg a fejemben, hogy „elhagyjam a várost”. Ez a kilátástalanság ad sok embernek motivációt. Hajrá Miskolc.
