Bea és Alida már öt éve dolgoztak Angliában, amikor úgy érezték, itt az ideje váltani. Minél feljebb jutottak a ranglétrán, annál inkább mókuskerékként élték meg a mindennapokat. „Mellette pedig ott volt az a szürke időjárás” – teszi hozzá viccesen Bea. „Volt bennünk félelem, mikor elindultunk, de életünk egyik legjobb döntése volt, hogy eljöttünk. Sosem cserélnénk vissza a mostani életünket, a kényelmes, biztonságos angliai létre.” Bea és párja angol ételeket készítenek az étteremben, de a munkájuk alatt egy különös párhuzamra figyeltek fel a magyar és a mexikói fogások között. „Azt gondolom, hogy a magyar és a mexikói konyha között kell hogy legyen valami kapcsolat, annyira sok a hasonlóság. Például a mexikói halászlé ugyanazzal az eljárással készül, mint Magyarországon, és hasonló az íze is. A pörköltalapot (olaj, hagyma, pirospaprika) is ugyanúgy készítik és a tyúkhúsleves is ugyanolyan, mint otthon. Vannak persze teljesen eltérő specialitásaik is, nem véletlen, hogy a konyhájuk a Világörökség része. Az én kedvencem a camaron habanero ceviche, ami lime-lében érlelt rákocskák, uborkával és chilivel. Ezenkívül a legnagyobb mexikói gasztronómiai találmány a tequila, a mezcal, a csokoládé és a popcorn, ez utóbbiról kevesen tudják, hogy nem az amerikaiak találták ki” – mondja a nyíregyházi születési lány, akinek nagymamája 75 évesen tudta meg, hogy unokája a lányokat szereti. „A nagymamám mélyen vallásos, de az első perctől támogatott engem. Azt mondta, ha Isten egymás útjába sodort minket, és engedte, hogy egymásba szeressünk, akkor ő hogyan kérdőjelezhetné meg Isten döntését. Ettől kezdve felőlem bárki mondhatott volna bármit, nem érdekelt volna, de soha nem bántottak emiatt, Mexikóban sincs ebből probléma.” http://www.nlcafe.hu/szabadido/20170515/magyar-lanyok-mexiko-fishchips/