A bírónő erre mondta, hogy Kámory itt most nem vádlott, őt a legkevésbé nem érdekli, hogy mi van újságokban, az újságírók is csak teszik a dolgokat, ők viszont térjenek vissza a tárgyra, Kámory történetére a Quaestor-ügyről. A jelenet mégis árulkodó volt. Ha igaza van Kámorynak, és tényleg hamis az Excel-tábla, aminél 800 millió forint körüli összeg mellett szerepel az ő neve, akkor az ügyészség Tarsoly Csabát is igazságtalanul vádolja másfél milliárd forint elsikkasztásával – hiszen a két állásításnak ugyanaz a táblázat a forrása.
A kihallgatáson kiderült, hogy Kámory alapvetően áldozatnak érzi magát.
Tizenöt éven keresztül pokol volt az életem
– mondta. Meghallgatása elején arról beszélt, hogy ő másfél évtizeden át szenvedett: hétfő és péntek között általában összesen tizenöt órát aludt, rendszeresen kihányta a reggelijét az idegességtől, és közben azon gondolkodott, hogy agyvérzést vagy szívrohamot fog kapni előbb.
Én mindig úgy tekintettem magamra, hogy… a Quaestor rabja voltam. Mindig a Quaestor Értékpapírt és az ügyfelek vagyonát védtem. Nem mehettem el, mert akkor mások élete is pokollá vált volna
– magyarázkodott Kámory. Amikor a bírónő megkérdezte, hogy azért nem ment el a cégtől, mert jó szamaritánus volt, igennel felelt. Saját fizetéséről – amivel a meglévő kimutatások szerint kiemelkedett a Quaestor alkalmazottai közül – azt mondta, hogy szerinte megérdemelte azt, mivel nagy nyereséget termelt. És egyébként is, egyszer, hogy példát mutasson, tíz százalékos jutalékcsökkentést kért magának, igaz, amikor látta, hogy a vezetőség továbbra sem csinálja, azt amit szerinte kéne, akkor visszaemeltette.
Kámory az 1999 és 2015 között rendszeresen a cégen belül szétküldött emailjeiben – amikből egy csomót bemutattunk ebben, ebben, ebben és ebben a cikkben – rendszeresen arról beszélt, hogy Tarsoly és emberei mindent szétloptak a cégnél. Erre rákérdezett a bírőnő is, Kámory elismerte, hogy „feltételezte”, hogy „nem volt szabályszerű”, amikor értékpapírokat írtak jóvá a cég számláin.
Mondanivalójának lényege ugyanaz volt, amiről a tanúvallomásain beszélt, tehát hogy a Quaestorban túl sok volt a költség, szétlopták a brókercéget, ő maga pedig egy passzív, tehetetlen áldozatként vett részt ebben, akit mindig csak hitegettek. Azért nem ment el a cégtől, mert nem volt kinek átadni a munkakörét, és egyébként sem akart addig elmenni a cégtől, amíg „hiány volt a T2 számlán”, magyarul ellopott értékpapírok voltak.
„Volt bennem gerinc”
– mondta.
Nem erősítette Kámory hitelességét, hogy rengeteg ponton elismerte, sok részletre nem emlékszik, és több területről nem volt semmilyen információja, csak feltételezései. Számos, korábban nagy biztonsággal mondott állításával kapcsolatban nyilatkozott kissé bizonytalanul. Azt állította, nem kért magának céges autót, ami elég erősen ellentmond ennek az emailnek, és azt is mondta, hogy nincsenek meg neki a saját emailjei, pedig tanúkihallgatásán maga csatolt be egy válogatást az emailjeiből.
A tárgyaláson korábban kiderült az is, hogy lényegében volt vádalku. A Kámory Ferenc elleni eljárást ugyanis a BE 192. szakasz első pontja alapján szüntették meg. Ez a rész arról szól, hogy egy bűncselekménnyel megalapozottan gyanúsítható személy ellen megszüntetheti a nyomozást az ügyész, ha ez a személy „olyan mértékben együttműködik”, hogy a bűnüldözési érdek jelentősebb, mint az állami büntetőjogi igényének érvényesítése. Teljes cikk itt. https://444.hu/2017/02/23/pokol-volt-az-eletem-a-quaestornal-panaszkodott-a-birosagon-az-ugyeszseg-legfontosabb-tanuja
