A Pedáns

 Már járásán is látni lehet, hogy mire számíthatsz tőle a meccsen. Megérkezése után peckesen lépked ki a pályára, fejét magasra tartja, hogy a cingár termete ellenére kialakult kis tokáját eltüntesse. Szakmunkás bajsza van, harminc évesen már kopaszodik. Körbejárja a pályát, tapodja a füvet, belenéz a vonal egyenességébe, kilépi a tizenhatost, leméri a gyep és a szögletzászlók magasságát és a háló lyukainak területét. Valamit biztosan nem fog rendben találni, a Gondnok legnagyobb örömére, aki kurvaanyázva szór ki egy zsák forgácsot a kapu előterébe, vagy meszeli újra a tizenhatost.

A Pedáns a szabályok pontos betartatásával próbálja ellensúlyozni azt, hogy tök hülye a játékhoz. Soha életében nem futballozott, mert még a játszótéri csapatba sem válogatták be soha. Ezért aztán utálja is a focit. Ezért lett bíró. Egyedül ebben a szerepben tud némi tekintélyt szerezni, és végre bosszút állhat a játszótéri sérelmekért.

A Szabálykönyv a Bibliája, esténként a legeldugottabb paragrafusokból szemezget, amivel majd az őrületbe kergethet titeket. Kedvenc mondása a „Hátrébbról kérem”, legyen az bedobás, vagy szabadrúgás a saját tizenhatosodon. Ő az, aki szabadrúgást ítél befelé, amikor a kapusotok kézből kirúgáskor túl közel kerül a tizenhatos vonalához, ő az, aki betűreti veled a mezt, aki elveszi a bedobást, mert nem lógattad be a labdát a fejed mögé, felülbírálja a jó döntést hozó partjelzőjét, újrarúgatja a tizenegyest, mert valaki belépett a tizenhatoson belülre, aztán azért, mert a kapus kilépett a vonalról, aztán azért, mert nem pont a mészpontról rúgtad el.

Igazoltatáskor úgy nézi a fényképedet, mint egy észak-koreai határőr, még a saját igazolásoddal sem biztos, hogy enged játszani, hát még hamissal. A sportorvosi pecsétet infralámpa alatt vizsgálja, az aláírásodhoz grafológus véleményét is kikéri.

A legjobb amit tehetsz: Három Xanax és egy fél vodka csodákra képes.

A legrosszabb, amit tehetsz: Leállsz vele vitatkozni. Mivel minden szavad sérti az önérzetét, rövid úton ki fog állítani.

Az Öreg

Kevés haj, hordó has, cingár lábak. A Mikulás vezeti tán a meccset? Még az orra is pont olyan piros, csak neki nem a fagytól, hanem a két keverttől, amit reggelire fogyasztott el. Mindenkit ismer a csapatnál, persze, hiszen már 40 éve szarul fúj. Mindkét térde be van fáslizva. Úgy néz ki, mintha egy harminc éves Népsport címoldaláról lépett volna le, retro, fekete-lila kockás, kissé már kifakult Puhl Sanyis mez, szamárfüles sárga lap, kopott vas (!) síp. Ha szerencsétek van, az edzőtök ismeri a rigolyáit, és egy kis előnnyel indultok. „A Dezső bá’ nem szereti a kemény játékot, figyelsz Balu fiam!” Kicsit süket, kicsit vak, és hát futni sem nagyon tud már. A kezdőkörből vezeti le a meccset, de így is újra kell éleszteni a lefújás után.

Ennek ellenére memóriája hibátlan, simán emlékszik rá, hogy fél éve hogyan, mi módon és hova küldted el a meccs után. A sárga lapot viszont simán odaadja annak a játékosnak, aki a közelébe sem volt az esetnek. Sosincs akció közelben, megérzésből, ösztönből, tapasztalatból vezet, nagyjábólra, körülbelülre. Nem rossz szándékból fúj szarul, és ez becsülendő. Ne lepődj meg, ha reggel kilenckor már fröccsszaga van.

Alapjában véve barátságos, nem is igen tudod felhúzni, a szidalmak leperegnek róla. Mindent látott ő már ami futballpályán megtörténhet. Nagyon büszke rá, hogy 1973 óta nem adott piros lapot. Az igazolásokat meg sem nézi, úgyis mindenkit ismer.

A legjobb, amit tehetsz: Ha kicsit összebratyizol vele meccs előtt (esetleg meghívod egy hosszúlépésre) akkor minden kétes szitut nektek fog fújni.

A legrosszabb, amit tehetsz: Kineveted a korát és sörhasát. Ez olyan, mintha háromgólos hendikepről indulnátok.

A Fiatal

Először azt hiszed, hogy valamelyik serdülős eltévedt, de aztán rájössz, hogy ez a pelyhes tökű fogja fújni a megye legnagyobb rangadóját. Fél méterrel a föld fölött jár, idegesítő hanglejtéssel beszél (vagy csak mutál?) és elvárja, hogy magázd. Két órával a meccs előtt már kint melegít. Legújabb szerelés, húszezres játékvezetői mez (anyu ki is vasalta), aláöltözék, külön bemelegítő mez tízezerért, melegítő fölső huszonötért. Nyolcvanezres Nike Tiempo Velociraptor Powerswerve Cristiano Messi Legend 6.1-es cipő, százezres óra (mindkét csuklón!!) aranyozott síp, büntetőkártya tartó kis tok. Mellette a két partjelző meg úgy néz ki, mint a Madárijesztő az Óz a nagy varázslóból.

A szabályokkal nagyjából tisztában van, de tekintélye az nincs. Próbál erélyes lenni, de ez a lendülete körülbelül a pénzfeldobásnál (eredeti ezüst dollárja van hozzá!!) el is vész. Bizonytalan, be van szarva és csak a hármas sípszót várja. Ja, egyébként a sípot se nagyon tudja megfújni. A partjelzőket nem veszi észre, hiába lengetnek szerencsétlenek, mint az ideges bakter, hogy két méteres les volt. „Ja, nem láttam, bocsánat.” Remegő hangon próbál rendre utasítani, kiröhögöd, kiesik a kezéből a sárga lap, a pirosat otthon felejtette (anyu nem csomagolta be!).

Mivel nincs tapasztalata, a bonyolultabb játékhelyzeteket (les, kiről ment ki a labda, ki merre támad) nem mindig ismeri fel. A műeséseket mindig megeszi, és úgy általában minden genyóság és dörzsöltség felett szemet huny. De csak azért, mert a FIFA16-ban ilyenek nincsenek. Az alattomos belépőket soha nem fogja lefújni, ha nem néz oda, még le is szúrhatod az ellenfelet, majd ártatlan tekintettel, kezedben a véres késsel, nézhetsz, hogy ezzel meg mi lett. Ő sem érti majd. Könyöklések, labda fölé tartások, hajhúzás, mellbimbótekerés, egy-két laza gyomros, ezek mind mehetnek nyugodtan, ha ő fúj.

Az igazolásokat csak átlapozza, nem mer senkire se ránézni. Akár még a Balotelli igazolásával is pályára léphetnél, mit érdekli az őt.

A legjobb amit tehetsz: Vedd úgy, hogy ő is az egyik szerencsétlen csapattársad, akit biztatnod kell. Meghálálja, és hát jobb, mintha minden önbizalma elszállna, és káoszba fulladna a meccs.

A legrosszabb, amit tehetsz: Nem veszed komolyan, és esetleg Öcsinek vagy Szarosnak hívod. Ha elhozta a piros lapját, akkor oda is adja neked, csak hogy megszabaduljon a piszkálódásodtól.

A Haver

A megye kettő Clattenburgja. Vagy legalábbis szeretne az lenni, az arca már megvan hozzá, már csak a tudása hiányzik. Haja hátranyalt, csillog a zselétől. Már meccs előtt haverkodik, hátba vereget. Bemegy az öltözőbe, elmondja mit fog engedni, mit nem fog engedni, mi várható tőle a meccsen. Nyilván ebből semmit nem fog megtartani.

Első ránézésre jó bírónak tűnik, erélyes, úgy fújja meg a sípot, hogy a szomszéd faluban is megállnak a játékosok. Folyamatosan vigyorog, mintha be lenne állva. Minden, ismétlem minden ítéletet megmagyaráz, három perces kiselőadást fűz ahhoz is, hogy miért arra jár bedobás, amerre. Eredetileg talán stand up comedyre készült. Imád szerepelni, imádja a feszült meccseket, ahol igazán kibontakozhat. Teátrális mozdulatokat tesz, mintha őt is 40 kamera venné. Eltakarja a száját (!) úgy beszél. Nagyokat gesztikulálva odahív, hatalmas karmozdulatokkal magyaráz, csitít, nyugtat. Kedvence az előnyszabály, ilyenkor hatvan métert fut két kezét az égbe emelve. Mindig akció közelben van, túlságosan is, folyamat láb alatt van, kerülgetni kell, eltalálja a labda, de ezt nem bánja.

Kezdőrúgás előtt dekázik párat, ha hozzávágod a labdát mellel leveszi. Tud ő focizni, na. Meccs közben kimegy a kispadhoz, rendezkedik, szurkolói rendbontáskor is a tűz közelében van, megállítja a meccset, a rendezőkkel tárgyal, közben, ha már arra jár kioszt két pirosat a kispadon. Ha valaki a földön henteregve szimulál, óráját a magasba tartva mutatja, hogy hosszabbítás lesz. Ami nála minimum nyolc perc, addig is ő van a középpontban. Engedi a kemény játékot, ami másnál azonnal piros lap, az nála tovább, mutatja is nagy mozdulatokkal, hogy semmi, semmi! Ennek előbb-utóbb persze olyan favágás lesz a vége, hogy Kanadában is csettintenek rá, de ő akkor is megpróbálja lehozni sárga lap nélkül a meccset. Ha sikerül, az felér neki egy orgazmussal.

A legjobb, amit tehetsz: Átveszed a stílusát, vállon veregeted, jó döntéseit megdicséred. Onnantól haver lesz.

A legrosszabb, amit tehetsz: Leállsz vele vitatkozni. Persze, ha van fölös negyed órád…

A Gyáva

Talán a legrosszabb fajta. Jó szándékú alapjában véve, de nagyon könnyű befolyásolni és megfélemlíteni. Románia biztosabb szövetséges volt a második világháborúban, mint ő a pályán. Rangadókon – félve a szurkolók haragjától – mindig a hazai csapatnak fúj, de olyan szinten, hogy a meccs után a hazai játékosok is elnézést kérnek. Nem kell lefizetni, pár erélyesebb szó, és már is oda fúj, ahova kell. „A kék dob!” „Miakurvaanyád?!” „Ja, nem, a piros dob.”

Háta kissé görbe (idősebb korára ez púppá alakulhat), vállán korpapelyhek, dús bajszát még Kövér László is megirigyelné. Lesütött szemmel vezeti az egész meccset. Néha olyan, mintha nem is lenne játékvezető a meccsen, talán az jobb is lenne.

Ha a vendégtábor népesebb, vagy hangosabb, akkor akár meccs közben is át tud állni a másik oldalra. Vagy ha félidőben kilátásba helyeztek neki egy verést. Ilyenkor jönnek a megmagyarázhatatlan, csodaszámba menő fordítások 3-0-ás félidőről 3-4-es végeredményre.

A lefújás után senki nem fog vele kezet, szomorúan ballag (vagy fut, aznapi teljesítményétől függően) Suzukijához.

A legjobb, amit tehetsz: Hangosabban anyázod, mint az ellenfél, akkor talán nektek fog fújni.

A legrosszabb, amit tehetsz: Birka módra tűröd, hogy elrabolják tőletek a 3 pontot.

Forrás: Firestarter18 blog