– Három hétig dolgoztam
a csapattal a nyári felkészülési időszakban, és reményteljesen vártam, hogy sikerül tovább erősödnie a keretnek, ezáltal pedig akár merészebb célokat is megfogalmazhatunk az öltözőben. Ez a célkitűzés a vezetőség részéről megvolt, a játékosállomány azonban jelentősen gyengült a tavaszi szerepléshez képest. Szakmailag vállalhatatlan volt így ez a feladat. Az építkezésben, az előrehaladásban szívesen részt vettem volna, hiszen nagyon megszerettem azt a miliőt, a szurkolókat, a játékosokat, de sajnos ez így nem volt folytatható a részemről. Ahogyan a kőműves a tégla nélkül, úgy én a megfelelő játékosok nélkül nem tudok építkezni. A felkészülés harmadik hetének végén azon a véleményen voltam, hogy sajnos ez a csapat a kiesés elkerülése ellen fog küzdeni, engem egyáltalán nem lep meg a DVTK szereplése. Sajnálom, hogy igazam lett. A játékosok nagyon közel álltak hozzám, sajnálom őket e tekintetben. Amikor még Diósgyőrben dolgoztam, próbáltam segíteni, és elébe menni a problémáknak, ma már azonban nem akarok beleszólni mások munkájába, így arról sem szeretnék nyilatkozni, milyen változtatások kellenének a télen a DVTK-nál az előrelépés érdekében – folytatta Egervári Sándor, aki természetesen nem végleg hagyott fel az edzősködéssel.
http://www.rangado.hu/tartalom/cikk/398732_egervari_sandor_dvtkrol_sajnalom_hogy_igazam_lett
