A színésznő ismert arról
, hogy nem rest politizálni, feministának is nevezhető, mégis vonakodva, irritáltan válaszolt a kérdésre, ami a menekültválságról kérte a véleményét. Az együttérzés mellett érvelt: szerinte a nemzetek mind vegyesek és népvándorlás hozta őket létre. Ő maga anyai ágról lengyel származású – talán ezért is dolgozott szívesen Kieślowskival.
Úgy gondolja, a személyes, konkrét segítségnyújtás működik: az a legjobb, ha nem politikusok, kormányok küldenek pénzt messzire, hanem az emberek önszántukból fogadnak be menekülteket a házukba, ha van például egy üres szobájuk. Szerinte a menekültellenesség „Európa rákja”, dühöt teremt, kiélezi a Kelet és Nyugat közti ellentéteket, jövőbeni háborúknak ágyaz meg.
Számára nem kérdés, hogy alapállásból mindenki odahaza szeretne élni, kivéve, ha ez lehetetlen, például a háború pusztítása miatt.
Mesélt arról is, hogyan érezte magát, amikor Iránban járva el kellett takarnia az arcát. Elsőre kimondottan élvezte, helybélinek, odatartozónak érezte magát. Olyan élmény volt, mintha védve, biztonságban lenne azáltal, hogy kendőt visel. Második látogatásakor viszont már zavarta, hogy el kell fednie magát, mert közben tudatosult benne, hogy ez ott kötelező. Szerinte az Iránban előírt elfátyolozás és a viselettel szembeni nyugati ellenszenv és félelem egyaránt tévút: amellett érvelt, hogy ennek a ruházatnak szabadon választhatónak kell lennie.
Emlékeztetett, hogy az apácák is takarják magukat, és Franciaországban nem is olyan rég a nőknek kalapot kellett viselniük az utcán. Beszélt egy találkozójáról egy bosnyák rendezőnővel, aki annak ellenére viselt fátylat, hogy nem volt kötelező, a férje és a gyerekei ellenzik, de ő így gyakorolja a vallását. Binoche szerint ez a viselet proteszt, divat és luxuscikk is lehet.
