Fazekas Csaba: Amikor a történész
megpróbál erre a kérdésre válaszolni, muszáj rögtön visszakérdeznie: melyik magyar államé? Mert a magyar államalapítás kétségkívül Szent István nagyszerű történelmi érdeme, ugyanakkor a magyar állam az elmúlt bő ezer évben nagyon sokféle formációt jelentett. Sokat változott a területi kiterjedése, az államot tartalommal megtöltő társadalom összetétele, illetve hatalmi rendszere, nem is tekinthető mindig önállónak, többször a puszta léte is kérdésessé vált, máskor viszont több is volt belőle. Fontos, hogy a történelem tanúsága szerint nem mindig az az állam erős, amelyik nagyon annak akar látszani, az erő sugalmazása gyakran erőlködést vagy erőszakot takar inkább. (Láttunk már rendíthetetlen birodalmakat összeomlani.) Inkább az az állam tekinthető erősnek, amely kevéssé avatkozik polgárai életébe, arra törekszik, hogy lakosainak jobb legyen a sora, nem irányítani, hanem inkább szolgálni akarja őket. Erre is alkalmazható József Attila gondolata, aki épp az elődök felhalmozott tapasztalataiból vonta le a következtetést: „gyenge létemre így vagyok erős.” Ha van a magyar államnak évszázadokon átívelő erőssége, az minden bizonnyal a megmaradásra, a túlélésre, a megújulásra és olykor a korrekcióra való képessége. Ez most és a jövőben is erőssé fogja tenni-írja a boon.hu
