Knézy Jenő botránya után itt az újabb olimpiai köztévés jelenség: Lackfi János költő nem bírta tovább, és jól beolvasott a cselgáncshoz semmit sem konyító Ujvári Máténak, illetve a köztévének. De ma már javulást tapasztalt.
Teljesen kiakadt a köztévé olimpiai cselgáncsközvetítésén Lackfi János költő. A finom költői futamok és gyerekversek mestere most nem finomkodott, szerinte Ujvári Máté „egyszerűen és nyilvánvalóan semmit sem ért konkétan ehhez a sporthoz”.
Nem úgy Lackfi, aki maga – édesapjához, a nemrég elhunyt Oláh János költő, író szerkesztőhöz hasonlóan – versenyszerűen cselgáncsozott. Szerinte Ujvári kiválasztása valahogy így történhetett:
„- Nem akarja maga közvetíteni Rióban a cselgáncsot?
– Végülis miért ne, egyszer láttam egy birkózó unokatestvérének kisfiát messziről… Bár nem száz százalék, hogy ő volt az.”
Lackfi zokon veszi, hogy a kommentátor nem használja a sport alapkifejezéseit, „ez olyan, mint leszúrt rittbergerek, dupla axelek és társaik nélkül szólni a műkorcsolyáról. Vagy les, tizenegyes, szabadrúgás szavak használata nélkül a fociról”. De a küzdelem során kialakult helyzeteket sem érti („Őszintén ámul, hogy a forgatásért, mögékerülésért nem jár pont (nyilván mert birkózásban igen).”), és bevezet új fogalmakat („‘feladta, ezért aranyponttal győz a másik’. Ki osztogatja ezeket a csinos pontikákat, melyekről cselgáncsos pályám tizenöt éve alatt semmit se hallottam?”).
„Nem rendszerről, nem is politikáról beszélek, csupán egy emberről és szakmai minimumról” – zárja mérgelődését Lackfi, aki úgy látja, a dzsúdó kommentálásával a köztévé mindig is kihívásokkal küszködött. „Miért nem lehet kiskománk mellé odaültetni valamelyik edzőt vagy a Judo Szövetség egyik ráérő tagját hülyeségelhárítónak? Neki magának miért nem jut eszébe, hogy: hoppá, hiszen ehhez én nem értek. Miért nem néz oktatóvideókat a Youtube-on, mikor milliónyi van? Miért nem olvas utána? Túl sokat akarok?”
