Feri egy ügyes ember – mondták
gyerekkoromban, és ezen akkor kétséget kizáróan azt kellett érteni, hogy ez a Feri afféle kis vakond. Szegel, kalapál, foltoz, megjavít mindent és még a fákat is megmetszi. Nem is beszélve egy kis hétvégi betonozásról.
Kezd beállni a rég ismert helyzet: az állam ott van, és még inkább ott lesz minden sarkon és kilométerkőnél.
Ügyes ember – mondjuk ma is, és egész mást értünk rajta. Tudják, azt, aki mindig ismeri a hátsó bejáratot is mindenhova. Nem vesz csak úgy valamit hűbelebalázs módjára a boltban, megoldja ügyesebben. Ismeretség, egy kis számlanélküliség, a haver leárazza és lám, máris jelentős a megtakarítás. De Feri mindent így intéz, humán láncolatokon keresztül. Nem egészen szabályosan, „okosba”.
Mindenki ismer valakit, aki ismer egy másik embert, utat, módot, olcsóbban. Megy ez akkor is, ha szolgáltatásról van szó, vagy valamilyen elérhető segélyről, támogatásról, akármilyen ingyenességről.
És akkor hol vannak azok, akik autókkal boltolnak? Nem kereskedőként, csak úgy. Itt veszik, ott veszik, behozzák, átpörgetik, eladják, mehet rá a román vagy szlovák rendszám,és így tovább. No de ez csalás, álljunk meg, nem ügyesség! Hát ez az, hogy a „feriség” esetében ezt a határt nehéz meghúzni. Mondjuk úgy, hogy egy ilyen társadalomban és kulturális közegben, amiben mi élünk, szinte lehetetlen. Ha egy kisvállalkozó mindent szabályosan csinálna, bezárhatná a boltot. Ha egy munkanélküli vagy kiskeresetű nem simlizne, éhen halna.
Na jó, de az is ezt csinálja, akinél nem megélhetésről, hanem extra haszonról van szó. Akkor most morálisan, ha extra haszon, akkor az csalás, ha a megélhetésre kell, nem? És mi van az EU-s pályázatok tömkelegével, ahol a pályázat maga a költészet remekműve, fantasy – jobb esetben azért, hogy a valóságos költés és cél megvalósulhasson, amire úgy egyenesben nem járna a lóvé, rosszabb esetben egyszerű ellopás céljával.
És különben az állam jobb, ha hallgat – mondhatnánk –, amikor ezerszer nem tartja be a saját állampolgáraival szemben se a szabályokat. És maga is sumákol, trükközik, folyik a lóvé ide-oda. No meg eltűr nyilvánvaló dolgokat. A kedvencem az őrző-védő szolgálatok ügye. Ha valaki főállásban alkalmazza és befizet mindent a biztonsági őrök után, az sokkal drágább, mintha valaki ugyanezt szolgáltatásként nyújtja neki, és még a szolgáltatáson haszna is van a vállalkozónak. Ez aztán a közgazdasági csoda!
Így élünk mi mindannyian csupa ügyes Feriként. És jól műveljük is, hiszen ebben nőttek fel apáink is, mi is, a fiaink meg beletanulnak. Folyamatosság. Mindig ezt hiányoljuk, hát tessék, itt van. Csak az az apró prücök, hogy ez mérgezi a lelkeket. Észre sem vesszük, annyira természetes amit teszünk, holott nagyon nem az. Főleg azok a fiatalok hőkölnek meg, akik kimennek külföldre és utána visszajönnek. Elszoknak tőle. Szemét munkaadók, kizsákmányolás persze ott is van – főleg számukra. De sima állampolgári, életviteli ügyekben nem kell feriskedni. Hogy ennek mikor lesz vége itthon, a jó isten tudja, sok esély nem látszik. Kezd beállni a rég ismert helyzet: az állam ott van, és még inkább ott lesz minden sarkon és kilométerkőnél, és mi, a tapasztalt ferik, folytatjuk a magunk kis partizánharcát…
laszlo.kiss@eszak.hu Északmagyar
