Kedves fiúk, férfiak!
Nincs szükségünk borotvált mellkasra, sem lábra. Nincs szükségünk szedett szemöldökre, feszülős nadrágokra, amik összenyomják a férfiasságotokat. Nem vágyunk a felállított, felnyírt hajatok látványára. Arra sem, hogy kockás legyen a hasatok. Nem baj, ha van pocak. Nem érdekel, néhány plusz kiló.
Ne légy bájgunár!
Igenis;bele szeretnék szenvedélyesen markolni a mellkasszőrödbe. Igenis látni akarom, ahogy jóízűen eszed a főztöm. Nem akarok olyan férfit magam mellé, aki undorral az arcán tolja félre a tortaszeletet, amit sütöttem neki szülinapjára és előre lecsomagolt csirkéket zabál minden nap. Mi vagy te, élsportoló? Nem ettől leszel egészséges. Igenis üsd a falba azt a rohadt szöget és nyírd le az udvaron a füvet. Férfi kell a házhoz, nem kisfiú! Nem bájgúnár, akinek a kezéből ki kell vennem a fűrészt.
Szükségem van a látványra, amint megizzadva öntözöd a virágokat a ház előtt. Szükségem van arra, hogy hazafele letépj egy virágot és meglepj vele. Ettől vagy férfi. Szükségem van arra, hogy este odabújhassak és biztonságban érezzem magam. Nem akarom, hogy több parfümöt fújj magadra, mint én, azt sem, hogy több ideig készülődj a fürdőben. Te legyél az, aki rám vár. Ne én legyek a férfi.
Major Ildikó írása
