Amikor megosztom vele, hogy
én is hamarosan nyugdíjba megyek, így alighanem ez az utolsó hivatalos találkozásunk, pedig nagyon készültem rá, hogy egyszer írjak még a nagy mutatványáról, amint egy egész macskacsapat követi, amikor boltba megy, s meg is várják ott a gazdájukat, kicsit gondolkodik, majd int, tartsunk vele.
Edit kilép az iskola sportpályájára, s kéri, ott álljunk meg, s csak figyeljünk. Tesz pár métert a közeli házuk felé, s megszólal:
– Itt a Kajamama! Megjöttem! Gyertek csak, megyünk sétálni!
És akkor egyszer csak megjelenik Mona és Lisa, a két nőstény farkaskutya, majd egy cica, kettő, három… és a hetedik is. Editke pedig, mint minden áldott nap, elindul velük körbe a pályán. Időnként le-leül, s vele együtt meg-megpihen az egész csapat. Nem kiabál, csak néz, mutat, és ha kell, újra és újra elmondja, mit is szeretne…Északmagyar
Szalóczi Katalin
katalin.szaloczi@eszak.hu
