– A pedagógusnapra tervezett tanévértékélés és bizonyítványosztás egy újabb demonstráció lesz a sorban, vagy várnak tőle valódi eredményt?
– Nem adhatjuk fel a reményt, hogy a döntéshozók végre meghallják és meg is értik a mondandónkat.
Eredetileg csak a budapesti helyszínre, a Várkert Bazárhoz terveztük a demonstrációt június 11-én, de úgy látjuk, hogy vidéken is erős az igény hasonló rendezvényekre. Most zajlik a szervezés, a részletekről így csak később tudunk beszélni. De nem fogunk elfáradni és nem hagyjuk abba, amíg nem lesz igazi változás az oktatásban, azt megígérhetem.
– „Valakit ki kellett tolni a kéményen, és posztomból adódóan én voltam az. Van egy munkamegosztásunk: én járatom a számat, az igazgató meg tartja értük a hátát” – ezt mondta idén januári interjújában, amelyet elsőként lapunknak adott a változásokat követelő miskolci Herman Ottó Gimnázium közalkalmazotti tanácsának elnökeként. Ön azóta is szem előtt van, ha úgy tetszik, ott maradt „kitolva a kéményen”.
– Csak azóta már többen is osztozunk ezen a poszton. Vannak társaim – például Pukli István, Törley Katalin –, és már nincs egyedül a miskolci tantestület sem: egyéni támogatók tízezrei, iskolák százai álltak a követeléseink mellé. Megalakult a Tanítanék Mozgalom, a Civil Közoktatási Platform, volt polgári engedetlenségi akció, utcai demonstráció, tüntetés, felvonulás, figyelmeztető sztrájk. S közben egyre többen és többen lettünk. Miskolcon ötezren vettek részt a fáklyás felvonuláson, ami egy ekkora méretű városban példátlanul magas arány. Az első Kossuth téri tüntetésünkön 30-40 ezren voltak, a másodikon már 50-55 ezer embert sikerült mozgósítani.
Úgy érzem, semmilyen változás nem következett volna be a közoktatásban, ha nincs a hermanosok levele. Teljes cikk itt.
