Kongó templomok sokasága és a veszprémi székesegyház felújítása körüli viták kapcsán jutott az eszembe, milyen sok kedves ötlettel találkoztam Angliában, ahol a templomok a hétköznapi élet részei voltak. Gondoltam, ha máshol bevált, érdemes lenne elgondolkodni itthon is.

A külvárosoktól a turistáktól hemzsegő városközpontig teát, kávét, szendvicset, aprósüteményt lehet kapni a történelmi, megkopott falak között szinte önköltségi áron. És persze tölteni lehet az elektronikus eszközöket, működik a szélessávú internet, és a QR-kódos beolvasás mindenféle hasznos információkkal szolgál: időjárás, térképek, menetrendek. A legvégén persze a templom története, az istentiszteletek, a közösségi alkalmak időpontja is olvasható. Ha valakinek lelki segítségre van szüksége, írhat a megjelölt segítőnek, egyeztethet időpontot, az ügyeletes visszahívja.

A southwarki katedrálisban pedig a segítők szinte egész nap megtalálhatók. Anno ez a Mária-templom a városfalakon kívül állt. A nevezetes Globe Színház még híresebb igazgatója és színésze, Shakespeare járt gyülekezetébe. Alabástrom fekvő szobra nem a nagy művésznek, hanem az embernek állít emléket.

Ma az oldalhajókat napközben gyermekek „bitorolják”: naponta kézműves foglalkozásokon ügyesedhetnek – megismerve a bibliai történeteket. Jókedvűen jeleneteket próbálnak a megfelelő mellékoltárnál segítők irányításával. Nemcsak az egyházi iskolákból járnak a székesegyházba, de az állami és magánintézmények tanulói is rendszeresen. Így válik számukra a templom életük fontos színterévé, a hétköznapok természetes részévé.