Dézsy Zoltán dokumentumfilmes Jüllich Ádám üvegiparban érdekelt nagyvállalkozónak címzett nyílt levelében azt írta: „Egy ország lenne hálás, ha kiállna s elmondaná, hogy milyen körülmények között találkozott a római kori tárgyakkal. Tudomásom szerint nincs ok, mely miatt ne beszélhetne minderről. Senki nem vádolja Önt bűncselekmény elkövetésével.” A vállalkozó szerint a vele kapcsolatos feltételezésekből egy szó sem igaz: „Mintha csak én azt állítanám, hogy Dézsy Zoltán pontosan tudja, hol található meg a frigyláda, sőt, ő maga birtokolja azt” – kommentálta az esetet az esetről hírt adó nol.hu-nak. Lehetséges, hogy rendőri védelmet kér. Még megfontolja, ahogy azt is, hogy tegyen-e jogi lépéseket Dézsyvel szemben – írta a lap.
A mai Dunántúlt időszámításunk előtt 12-ben foglalták el a Római Birodalom csapatai. Az akkor még nagyobb kiterjedésű, partjain ingoványos Lacus Pelso (mai nevén Balaton) mentén élt a mai Polgárdi szőlőhegyén Seuso (Sevso), aki gazdag római polgár, esetleg a római hadsereg magas rangú tisztje, helytartója lehetett. Valamelyik barbár betörés alkalmával rejthette el a kincseket. Az egyik tálon ez a felirat olvasható: „Századokig, Seuso, néked tartson e néhány érdemes fémtál, szolgálja utódaidat is.”
Sümegh Józsefről Polgárdiban mindenki tudta, hogy 1975–76-ban rendkívül értékes, hatalmas színezüst tálakat, kancsókat talált, amelyeket másfél évtized múlva New Yorkban a Sotheby’s aukciósház árverés előtti kiállításán Seuso-kincsek néven ismert meg a világ. 1980-ban a leszerelés előtt álló kiskatona, Sümegh József felakasztott holttestét egy kőszárhegyi pincében találták meg, amely akkor a polgárdi Borbély család tulajdonában állt. Az ügyészség akkor is, majd tíz évvel később is öngyilkosságnak minősítette az esetet.
1982-ben az angol Lord Northampton megbízta az Allen és Overy ügyvédi irodát, hogy szerezze meg a Seuso-kincs tizennégy darabját (a kincs ismert helyen lévő hányada 15 darabból áll). Az ügyvédi iroda libanoni származási iratokat is mellékelt a műkincsekhez, amik később hamisnak bizonyultak. Emiatt nem is akadt aukciósház, amelyik vállalta volna a kincs adásvételének lebonyolítását. 2003-ban a Pápán raboskodó Lelkes József azt nyilatkozta egy bulvárlapnak, hogy együtt ásta ki a kincseket Sümeghgel a Polgárdi melletti bányában, amelyeket egy két méter mély gödörben találtak, két nagy üstbe rejtve. A negyvendarabos leletet eladogatták. Lelkes elmondta azt is, hogy három másik, a titkot ismerő barátja is furcsa körülmények között halt meg.
A magyar állam 1993–94-ben négy pert indított Lord Northhampton ellen tulajdonjoga bizonyítására. Eddig minden per a lord javára dőlt el. A szakértők megalapozatlannak minősítették a magyarok által felhozott bizonyítékokat: azt, hogy az egyik tálon a PELSO felirat olvasható. A rómaiak Pelso, Pejso illetve, Peiso, Pelsois, Pelsodis lacus név alatt ismerték a mai Balatont. Szabadbattyánban római villát tártak fel, mely a feltételezések szerint a kincs tulajdonosáé, Seusóé lehetett. Magyarország titkos műveletek sorát hajtotta végre a Seuso-kincsek magyar eredetének bizonyítására. A Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött, 1878-ban szintén Polgárdi mellett előkerült késő római kori ezüstállvány, a quadripus összehasonlító anyagvizsgálatától vártak perdöntő bizonyítékot. 2014 márciusában a kincsek egy része (hét darab) végül visszakerült Magyarországra. A magyar állam a kincsek őrzési jogáért 15 millió eurót (kb. 4,5 milliárd forintot) fizetet
