Egy fekete, százhatvan
forintos, nagyfilmes Pajtás masinával kezdem az alkotást az ötvenes évek végén. Kapkodom, a tizedik kocka után gyorsan ellövöm a maradék kettőt, hogy szaladhassak előhívni. Kidolgoztatni a Széchenyi út 25. szám alatti Ofotért üzletbe járok, de mehetnék az ugyanabban az udvarban székelő Fényképész Szövetkezetbe is. Későn tudom meg, hogy Miskolcon nekik van a legnagyobb kidolgozólaboratóriumuk. Vezetője, Illés Tivadar egy nagy tudású szakember. Itt, Major Miklósné Ilike nyugdíjazásáig, a nyolcvanas évek végéig, csaknem húsz éven át bontogatja a sötétben az exponált tekercseket. Fixírsó, ezüstkolloid, egy villanás a nagyító fénye alatt, a szárítás után pedig, mint egy ébredező grafika, kirajzolódik a kép. Időnként Mezei József, a szövetkezet elnöke a miskolci horgászegyesület örökös tagja kopogtat a kamra ajtaján. Ő már csak tudja a rendet: aki váratlanul lép be, és magával viszi a fényt, s akár több száz pótolhatatlan felvételt semmisíthet meg. Fontos, pozicionált hely a kidolgozóé. Sok fotóriporter karrierje innen indul el. Szabán Gabika is itt tanulja a fotózás fortélyait. A legtöbb kollégám is erre a biztos helyre hordja a negatívokat. Ilike kedvence Lódi Gyuri, aki sokáig élvezi a soronkívüliséget. Míg az egyszerű halandónak akár napokat is várnia kell.
A város tele műtermekkel és szinte minden fióknak megvan a specialitása. Jól ismert hely a hármas, a Centrum Áruházzal szemben, amelynek a vezetője Téglássy Tivadar. Ágotha Tibor, a hetvenes évek sztárfotósa csak Szathmáry Laci barátjában bízik. Csak nála hívat és nagyíttat a Vásárcsarnokkal szemközti Zsolcai kapui fiókban. Mi, a negyedik H osztály a Széchenyi utca 33. szám alatti műteremben, Tóth Zoltánnál rendeljük a tablóképeket. Ez aztán nem egyszerű eset, mert összesen egy darab zsinóros menténk van, azt vesszük fel egymás után, és így állunk egyenként a kamera elé. Az esküvői fotómat is itt restaurálják. Mára megtudom, hogy Muhi Istvánné vagy Nevelős Lászlóné szépítette a képeinket. A főutcai hármas fiókban meg az Ország-világ hetilap Vagytok a ma, vagytok a holnap című pályázatához ingyen lefotóznak. Mire a lapba kerülök, nem ismerek magamra, végül országosan harminchatezer szavazattal elviszem a pálmát. Az első díj egy hét Moszkvában, a második egy párizsi városnézés. Savanyú a szőlő, utazás helyett végül a pénzt választom. A szövetkezet műtermeiben még a nagy lábas, cserélhető kazettás masinák és ernyős lámpák állnak. A díszlet a múlt századot idézi. Kisbicikli meg pettyes labda a sarkokban a gyerekfotózáshoz, hogy amikor kirepül a kismadár, mosolyogjon a díszletbe állított megszeppent gyerkőc. Közben Diósgyőrben megépül a színes labor, és az automata nyomtatót is odatelepítik. Mindenki tudja, hogy közel már a digitális képalkotás forradalma, de addig is élni kell. A magánosítás, a videózás, a hihetetlen gyorsasággal terjedő technikai fejlődés szinte teljesen elértékteleníti a szövetkezetet.
Ilike őrzi a veterán, tükörreflexes gépét. A privát nagyítója is megvan valahol a kamrában. Mégsem fotózik. Kedve még csak lenne hozzá. Ám belátja, a mobil kütyük kamerája tarol, viszi a bankot. Ám tutira tudjuk, ezek a felvételek se érik meg a halhatatlanságot…Szántó Pista a mai Északmagyarban
