T. Szerkesztőség!Ezúton szeretnék
hangot adni felháborodásomnak, mivel itt ezen az oldalon legalább van esély arra, hogy megjelennek a gondolkodó emberek álláspontjai, ellentétben pl. a város által fenntartott, fantasztikus – „újságírásnak” nehezen nevezhető – írott illetve online sajtóval.
Felháborodásom kezdete kb. 1 héttel ezelőttre tehető, már azóta érlelődik bennem, hogy megpróbálom felhívni a figyelmet egy – szerény véleményem szerint – rendkívül fontos problémára. Nevezetesen: a Csiba Gábor Úr által csak „harmonizációnak” nevezett, „a két kórház szakmai profiljából kifésüljük a párhuzamosságokat” tárgykörű problémára, melynek lényege, hogy a Semmelweis sebészetét összevonják a megyei kórház sebészetével. Megdöbbentő, hogy ez a mondat egy kórházigazgató, és számos egyéb megtisztelő beosztással, titulussal rendelkező, „gondolkodó” ember száját hagyta el.
Először is, én mint – szakmai szempontból – laikus, ám de mint olyan miskolci személy, aki – és közeli hozzátartozói – már többször kerültünk kapcsolatba a Semmelweis városi kórház mellkas-sebészetével illetve általános sebészetével, úgy írom e sorokat. Biztosan állíthatom tehát, hogy mint miskolci érintett, van személyes tapasztalatom az osztály korábbi működésével kapcsolatban, ráadásul a közeli baráti körömben is található az adott osztály egyik korábbi főorvosa.
Az általam meg nem értett tények röviden tömören: adott egy megyei jogú város, amelyben két kórházban – megyei és városi – működött a sebészet. A Semmelweis osztályának 3 db műtője folyamatosan teljes kapacitással működött, míg a megyei kórház szintén 3 db (sebészeti) műtője szintén hasonló kapacitással működött illetve működik. Tehát nagyon egyszerűen a képlet a sebészeti ellátás területén: 6 műtőből csinálunk 3-at, változatlanul hagyva az ellátottak számát, egy kórházba bezsúfolva a megye és a város összes, ilyen típusú ellátást igénylő betegét. Kis magyar valóságunkban, így 2015. derekán ezt hívjuk „harmonizációnak”. A korábbi Semmelweis-es főorvosok, orvosok, akik 15-30 év kemény munkájával jutottak el a szakmájuk csúcsára, egy pillanat alatt a semmibe lettek tiporva, teljesen el lettek lehetetlenítve. Korábbi főorvos(ok) nem operálhatnak, mert nincs műtőkapacitás, hiszen a megyei kórházban a jól bejáratott sebészeti osztályon dolgozóké azon jog, hogy beosszák a kapacitásokat. Ez természetesen a betegeknek is rendkívül pozitív hozadékú átszervezés, hiszen értelemszerűen, szükségszerűen megduplázódnak majd – a jelenleg is nagyon rövid – várólisták. De ez nekünk betegeknek jó, mert jó és pont. Néhányan pedig rácsodálkoznak arra, hogy miért mennek el az orvosok ebből a fantasztikus, „a magyar reformok működnek” országból.
És kérdezem tisztelettel a mai napon aláírásgyűjtésbe kezdett, ország Csöbör Katalinját, hogy ezért miért nem emeli fel a szavát, miért nem gyűjt aláírást, miért nem háborodik fel, hogy ilyen durván leépítik a városi sebészeti ellátást?! Miért nem?! Normális országban, városban, ahol a polgármester ráadásul orvos, ilyen nem történhetne meg és kiállna azért, hogy egy ekkora leépítés ne valósulhasson meg. De itt, kis magyar-román valóságunkban ez teljesen normális és elfogadott és – természetesen – szokás szerint megmagyarázzák nekünk, a pornépnek, hogy hát ez tulajdonképpen jó nektek, hülyék. Mi pedig hagyjuk, hogy ezt tegyék és beletörődünk. De nyugtasson bennünket az, hogy ha a fideszes-kdnp-s főembereknek, vagy a kórházigazgató ismerőseinek, városi tisztségviselőknek stb. bármilyen nemű egészségügyi problémájuk akad a jövőben, ők majd soron kívül, a legjobb orvosok kezében lesznek, és ezzel újabb nagy tetteket vihetnek véghez a jövőben, értünk, miskolci emberekért (is).
Tisztelettel:
Egy – még – gondolkodó miskolci polgár, aki már teljesen elvesztette a reményt, hogy ebben az országban, városban bármi is lehet normális egyszer az életben.
(A gyerekeimet és az unokáimat is csak arra bátorítom, hogy ezt az országot minél előbb el kell hagyni).
