Csattanós választ ad arra a véleményra a mai Észak, hogy a lapott csak a gyászhírek miatt érdemes olvasni. Pap Gyula szerkesztő úgy odabasz a kormánynak egy apróság kapcsán, hogy csak na. Itten olvasható.
Kellemes karácsonyi ünnepeket kívántak a hírek szerint a köztévé több mint száz alkalmazottjának: közölték velük, hogy jövőre nem tartanak igényt a szolgálataikra. Zaklatott világunkban már egy ilyen hírnek sem tud felhőtlenül örülni az egyszerű televíziójúzer. Azt gondolná – már amennyiben gyógyíthatatlan optimista –, hogy lapátra került a sok tehetségtelen, szervilis kókler, „mikrofonállványok” dőlnek halomra. Abba a tévedésbe sodródik, hogy valakik – ugyan ki is – a fejükhöz kaptak, hogy ennyire sok pénzt ilyen szerény hatékonysággal, ennyire alacsony nézettséget fakítva elkótyavetyélni bűn. De nem. Azokat tették lapátra, akik legalább valami kis színt vittek a szürkeségbe.
Szól a lassan egyetlen hallgatható zenei rádió, hozza a színvonalat, változatos, érdekes. Egy „újítás” szúr szemet: a hírblokk bővülése, a permanens és parttalan kormánypropaganda harsogja tele a zenés percek közötti csendet.
Ki az, akit ezzel meg lehet győzni, fel nem foghatom, de nem lenne baj legalább a szeretet ünnepe előtt visszavenni belőle, mert előbb-utóbb sokaknak tele lesz a ridikülje vele.
