Én vagyok a tulajdonos,
mutatkozik be az időközben lehiggadt nagymama. Ő a lányom, Barna Enikő, gyeden van. A négy gyermekével – a hétéves Veronikával, a kilencéves Rebekával, a tizenkét éves Erzsébettel és a tizennégy éves Patrikkal – nemrég költözött vissza hozzám, ők laknak az egyik szobában, a fiamék négyen a másikban. Én a harmadikban, most már, hogy a másik fiamék nemrég elköltöztek, egyedül.
Összeadom: tehát tízen összesen.
Tamásék szobájában a családi ágyon most csak a kis Amanda alszik. Tamáska meg is kérdezi, biciklizhet-e, tudja, hogy az zajjal jár. Megengedik neki. Hamarosan megjön az édesanya is a munkából: a közeli Hernádszentandráson dolgozik a biogazdaságban, a gyes mellett, közmunkásként.
– Nehezen élünk, amiben nekem is részem van. Még fiatalkorú voltam, amikor elkövettem egy ballépést, aminek most együtt isszuk a levét – ismeri be Tamás.
Elmeséli, bolti eladó szakmája van, dolgozott is, a McDonald’s-nál három esztendőt, a honvédségnél szerződéses katona volt két és fél esztendeig, Siófokon pedig különböző éttermekben nyolcéves munkaviszonyt szerzett. A ballépése az volt, hogy anno vett egy mobiltelefont előfizetéssel, ám egy fillért sem fizetett be.
A ballépés
– Azt mondták a haverok, hogy öt év után úgyis elévül a tartozás. Csakhogy nem így lett, s amikor megtaláltak, már sokszorosára nőtt.
Legutóbb arról értesítettek, hogy az egymilliót is meghaladta a követelés. Így viszont hiába állok el dolgozni, ráteszik a tartozást… Úgy döntöttünk, inkább Erzsó áll el, én maradok segélyen, én látom el a gyerekeket, főzök, takarítok. Ma például virsli az ebéd – mutatja-írja Szalóczy Katalin a boon.hu-n
