ByeAlexTegnap este egy rövidebb
szövegelésemet osztottam meg a miskolci közönséggel. Sokat agyaltam rajta, hogy olvassam-e fel a sorokat, hisz anno egy demószöveg volt csupán, de a közönségreakciót figyelembe véve megérte. Így itt is megosztom:
„Amerről én jövök ott
szelek fújtak át a betondzsungel tövén,
tetejéből varjak lesték ki
egy mocskos csöves ölén
napok óta száradó
elfáradt ételmaradványt,
Miskolc néha szeretlek
Miskolc édes acélvár.
Volt otthonom dohos ágy
miskolci szockom albérletben,
csótány ette – penész lepte
koszos függöny, és fürdőkád;
kóvályogtam térdig sárban,
szétázva az Avason,
a cipőm beázott, káromkodtam,
szánakoztam magamon.
Volt otthonom buszmegálló,
hol szarrá fagytam délután,
volt, hogy szarrá fagyva buszoztam a pénz után,
Mert megesett, hogy nem fizettek, pedig melóztam én rendesen,
és volt, hogy nem volt melóm, amit pont Miskolcon kerestem.
Gyönyörű lányok, volt buli a Rockyban,
nappal szerelmes, éjszaka pornósztár, így nyomtam a koliban.
Voltam oltalmazó, romantikus, becézgető, apakép,
Aztán, meg elhagytak, és lettem őrült, cserbenhagyott, rohadék.
Átkoztam Miskolcot, menekültem el innen,
ha kérdezték, azt mondtam, Miskolc szar, szerintem…
Most meg bármerre járok, otthon csak Miskolcon érzem magam,
Mert Miskolc után tudtam meg, mi az, hogy otthontalan.”
(M.Alex – Sorok Miskolcról)
