Kriza Ákos polgármester pontos adatokat mondott el beszédének elején, hogy felelevenítse a kilencvenöt évvel ezelőtt történteket.
– 1920. június 4-én budapesti idő szerint 16:32-kor az akkori magyar kormány képviselői a franciaországi Versailles-hoz tartozó Nagy-Trianon kastély 52 méter hosszú és 7 méter széles folyosóján, a Galérie des Cotelle-ben aláírták a hazánkra erőszakolt békeszerződést.
A tollvonás milliók életét változtatta meg.
– Az, hogy a magyarság ennyi vérzivatar és viszály után ma is létezik – tette hozzá a polgármester –, bizonyság arra, hogy a nemzetet szétszakítani igyekvő hatalmak legyőzhetők, ha hiszünk abban, hogy összetartozunk. Meg kell találnunk az egymáshoz vezető utakat, és mindnyájunknak a maga helyét a nemzet egészében. Mert a nemzetnek mindnyájunkra szüksége van.
A komoly szavak után mosolyt csalt az arcokra Böjte Csaba ferences rendi szerzetes anekdotája a feleségről, aki nem akart visszaköltözni férjéhez a gyerekekkel.
– Néztem ezt az asszonyt és azon gondolkoztam, hogy hogyhogy nem érti meg, hogy a férje bármit megtenne érte, még öngyilkosságot is követett el, de nem képes kimondani, hogy szereti őt és hogy a család egysége nélkül nem tud élni?
A szavak nélküli odafigyelésre intette hallgatóságát az atya.
– Csak az összefogás, a szeretet és az imádság jegyében nézhetünk előre egy olyan Kárpát-medence felé, ahol mindannyian otthonra lelhetünk – mondta Böjte Csaba.
Az ünnepség végén a csíkszeredai Role Együttes adott koncertet. minap.hu
