Ha valaki szívén viseli a rendőrök sorsát
, akkor rövidesen tananyag lesz a perkupai eset, ahol a felszerelést hátra hagyva menekültek a rendőrök a cigányok elől, de előtte még jól elagyabugyálták őket.
Hogy valójában mi történt, azt három-négy év múlva tudjuk meg, mikor jogerősen lezárul az ügy.
Addig úgyis mindenki azt fogja mondani, ami kedvező számára.
Addig is néhány tanács:
Az amerikai rendőrök nagy részét -akiket lelőnek – saját fegyverével puffantják le.
Olyan vidékeken, ahol a cigányok vannak többségben (lassan fél Borsod), már nem nem léphet fel a rendőr úgy, mint régen, hogy először leveri a delikvenst, ráordít, hogy a faszomba, Bendzsamin ,
már megint elvitted más bringáját a kocsma elől, mire Bendzsamin mindent elismer, és beköp még három más bűncselekményt, amit az ellenséges család követett el, meg pluszban elvisz egy-két olyan balhét, amihez semmi köze, de javítani kell a a helyi statisztikát. (elsődleges információink szerint Perkupán is valami ilyesmi történt előbb fújták a gázt, aztán kérdeztek…)
A rendőrök most nagyobb puskát, pisztolyt gázsprét, hosszabb Kádár-kolbászt fognak kérni, de azt jó tudni, hogy a rendőr leghatékonyabb fegyvere a jó kommunikáció. Ezt meg lehet tanulni, fontos lehet, mert emberéletek múlhatnak rajta, plusz nehéz évek vasban.
A most divatos 40 kilós, porcelánkörmös, mozdonyszőke rendőrnőkre ez fokozottan érvényes.
Ha eldurvul egy intézkedés, érdemes visszavonulni még azelőtt, hogy nyolc napon túli sérülések történnek. Pláne hétvégén, amikor magyarul nehezen beszélő arab dokik ügyelnek, meg Ukrajnából jött dokik, igaz lehet, hogy ők lőtt sebekben jók…
Jöjjön a kommandó, meg a TEK-es fiúk azokkal a cuki Q7 Audikkal, még ha jön utána a zrikálás, hogy még egy előállítást sem tudtok megcsinálni. Olaszliszka bármikor megismétlődhet.
