A parlamenti választások másik nagy tanulsága
az volt, hogy a kampánytámogatás megszerzésének vágyától vezérelt kamupártok büntetlenül csapolhatták meg az államkaszát. A listát állítani képes, zömében „bizniszpártok” és a jelöltjeik összesen 4,2 milliárd forintnyi közpénzhez jutottak, ebből 3,4 milliárd forintot készpénzben kaptak meg. Ezt a tetemes összeget elvileg a választók meggyőzésére kellett volna fordítaniuk, látható kampányt azonban nem vagy alig folytattak. A civil kampánymonitor számításai szerint a kamupártok együttesen mindössze 320 millió forintot költöttek a kampányukra. A hiányzó közel 4 milliárd forintnak nyoma veszett; az Állami Számvevőszék, bár formai szabálytalanságokat feltárt, nem találta meg a „bizniszpártok” bevallása és a kampányaik tényleges értéke közötti különbség fedezetét.
„A kampányfinanszírozási törvény szabályai és gyakorlati alkalmazásuk egyaránt elégtelenre vizsgáztak a 2014-2015-ös választási szezonban, vagyis okkal gondolhatjuk, hogy az elmúlt időszak választási kampányaiban virágzott a korrupció” – értékelte a helyzetet Ligeti Miklós. A kampányfinanszírozás rendszere nem ad választ arra, hogy a parlamentbe jutott pártoknak miből tellett az államtól kapott 3,4 milliárd forintos kampánytámogatást több mint kétszeresen meghaladó, összesen 7,5 milliárd forintba kerülő kampányra. A négy parlamenti párt összesen legfeljebb 4 milliárd forintot költhetett volna a kampányra, vagyis csaknem kétszeresen túllépték a kampánykiadások törvényileg megahatározott maximumát. A kamupártok esetében pedig azt nem lehet tudni, hogy mi lett a sorsa az államtól szerzett közel 4 milliárd forintnak.
Korrupció elleni kormányprogram: távol a valóságtól
Sovány vigasz, hogy a civil kampánymonitort működtető korrupció elleni szervezetek mindezt előre megjósolták. A Political Capital és a TI Magyarország már 2013 októberében jelezte, hogy a kampányfinanszírozási törvény lehetővé teszi a választási visszaéléseket és a közpénzek elcsalását. Ezért kezdeményezték a törvény módosítását, ám javaslataik süket fülekre találtak.
A civil szervezetek szerint a kormány, a 2014-es választások rossz tapasztalatai ellenére, nem hajlandó felszámolni a kampányfinanszírozási törvény teremtette korrupciós csapdákat. A május 27-én nyilvánosságra hozott Korrupció Elleni Nemzeti Programból csak az derült ki, hogy a kormány megítélése szerint „jelentős előrelépések történtek a pártfinanszírozás és a kampányfinanszírozás területén”. A civilek szerint a kormány indokolatlanul méltatja ezekkel a szavakkal a pártpénzügyekre vonatkozó szabályokat. A kampányfinanszírozási törvény a valóságban puha előírások gyűjteménye, így a pártoknak meg sem kell szegniük a szabályokat ahhoz, hogy ellenőrizetlen forrásból szabálytalanul költhessenek a kampányaikra. A helyzetet súlyosbítja az Állami Számvevőszék gyenge ellenőrzési teljesítménye. Így összességében Magyarországon immár több választási ciklus óta „jobban teljesít” a kampánykorrupció.
„Annak érdekében, hogy a 2018-as parlamenti választási kampány már ne a kamupártokról és a közpénzkorrupcióról szóljon, levélben fordultunk a parlamenti képviselőkhöz” – emelte ki László Róbert. A Political Capital választási szakértője elmondta, arra kérték a képviselőket, hogy a kampányfinanszírozási törvény módosításával jelentősen szigorítsák a pártok számadási kötelezettségeit, és tegyék nyilvánossá mind a pártok, mind az egyéni jelöltek kampányelszámolását.
Önkormányzati választások: szabályok nélkül
A lebukásnak még az elvi veszélye sem fenyegette a pártokat a 2014-es önkormányzati választások esetében, hiszen az önkormányzati kampányköltéseket egyetlen törvény sem szabályozza. Így a pártok semmiféle előírást nem szegtek meg, amikor a 11 milliárd forintos 2014-2015-ös összkiadásból majdnem 3 milliárd forintot fordítottak helyhatósági kampányköltségeikre. Amint a civil kampánymonitor már tavaly ősszel rámutatott, a Fidesz az önkormányzati kampány során is a túlköltés bajnokának bizonyult. A kormánypárt helyhatósági kampánya több mint 2 milliárd forintba került, ám ebből csak mintegy 1,1 milliárdot fizetett maga a párt. A fennmaradó nagyjából 900 millió forint értékű kampánnyal a kormány és kormánypárti önkormányzatok támogatták a Fidesz jelöltjeinek a győzelmét. A baloldali pártok (DK, Együtt, MLP, MSZP, PM) önkormányzati választási kampánya 418 millió forintot tett ki, a Jobbiké 280 millió forintot ért, míg az LMP 50 millióból kampányolt az önkormányzati választásokra.
Önkormányzati minimum: helyben a korrupció ellen
Számonkérhető jogszabályi előírások hiányában a tavaly őszi önkormányzati választások kapcsán arra hívták fel a civilek a képviselő- és polgármesterjelölteket, hogy csatlakozzanak az Önkormányzati Minimum-programhoz. A korrupció ellen küzdő szervezetek arra biztatták a helyhatósági jelölteket, hogy megválasztásuk esetén tegyenek lépéseket a közérdekű adatok jobb hozzáférhetősége és az önkormányzati átláthatóság érdekében. A kezdeményezéshez közel kétszázan csatlakoztak, az aláírók között valamennyi parlamenti párt önkormányzati politikusai megtalálhatók voltak. Az aláírók közül 43-an jutottak mandátumhoz, egyikük, Zuglóban, polgármesteri tisztséget nyert. Az aláírók vállalták, hogy a megválasztásukat követő 100 napon belül fellépnek azért, hogy az önkormányzatok honlapján elérhető és elektronikusan kereshető legyen az önkormányzat közérthető költségvetése, valamint az önkormányzati testületi és bizottsági ülések napirendje a kapcsolódó előterjesztésekkel és jegyzőkönyvekkel. Az átláthatóság-párti politikusok arra is kötelezettséget vállaltak, hogy nyilvánosságra hozzák az önkormányzati szerződéseket és ezek összefoglaló listáját, továbbá a képviselők és más helyi vezetők vagyonnyilatkozatát.
Eddig 20 képviselő-testület tűzte napirendre a vállalások teljesítését és 9 önkormányzat fogadott el átfogó átláthatósági szabályokat. „A program jól mutatja, hogy egyszerű lépésekkel nagyon sokat lehet tenni helyi szinten is az átláthatóságért, amennyiben van erre valódi akarat” – nyilatkozta Koncsik Anita, a K-Monitor jogi vezetője. Az önkormányzati minimumprogramot kidolgozó szervezetek közvetlenül is segítették a helyi képviselők munkáját és az átláthatósági tervezetek kidolgozását. „A jövőben azokra a településekre összpontosít a program, ahol eddig nem történtek megfelelő lépések” – emelte ki Koncsik Anita, hozzátéve, hogy továbbra is várják a helyi közügyek átláthatósága iránt elkötelezett települések csatlakozását.
Tényfeltárás a településeken
Az Átlátszó 2013-ban indult „A helység kalapácsa” sorozatával kezdte feltérképezni a helyi média és a települések vezetőinek kapcsolatát, aminek szerves folytatása volt az önkormányzati választások körüli anomáliákat kutató projekt. A tényfeltárók számos helyen tapasztalták, hogy – településtípustól függetlenül – egy-egy polgármester, jegyző, helyi politikus a pozíciójából következő formális jogköröket messze meghaladó informális hatalommal rendelkeztek. A nagyobb településeken ennek egyik megnyilvánulása az a kapcsolati háló, amely az adott személy körül kialakult: jellemzően rokonok, barátok és üzleti partnerek irányítják a város vagyonával és pénzével gazdálkodó cégeket. A hátrányos helyzetű térségek kisebb településein ezt a helyi jelenséget kiegészíti az alacsonyabb státuszú, alapvetően közmunkából élő lakók teljes kiszolgáltatottsága. A négy együttműködő szervezet közös projektjének keretében készült, A Szegények voksa című tanulmány azt állítja, hogy a közmunkaprogramok politikai fegyverként szolgálhatnak a helyi, illetve az országos vezetők kezében. A közfoglalkoztatottak létszámára vonatkozó adatok és bizonyos politikai erők (zömében a kormánypártok, de helyenként a Jobbik és a baloldali pártok) kiugró választási eredménye közötti szoros összefüggés a választási visszaélések gyanúját is felveti. http://transparency.hu/Kampanykoltesek_atlathatosaga_2014-2015-ben?bind_info=index&bind_id=0
