A rendszerváltás után a kilátóbeli presszó bezárt
, próbálkoztak újabb kávézóval, szórakozóhellyel, de egyik sem jött be. Amikor ott jártunk, akkor a kilátó és környéke kihalt volt, a parkoló üres. A kirándulás a környéken már nem divat, pedig egyáltalán nincs rossz helyen a kilátó, sőt. A belváros gyalog alig tíz perc, hangulatos, de lepusztult pincesor mellett vezet fel a gyalogút. A városi ügyeket jól ismerő forrásunk szerint a magas bérleti díj, a rossz fűthetőség és a városlakók megváltozott szokásai miatt lehetetlen kivakarni a kilátót a jelenlegi mellőzöttségből. (A kilátóból amúgy érdemes egy pillantást vetni a városra, az első emeletig most is fel lehet menni a lépcsőkön.) A sors fintora, hogy a Fidesz 2006-ban a toronyban akkor épp üzemelő presszóban mutatta be a Miskolcon akkor még kevésbé ismert polgármesterjelöltjét, Kriza Ákost a közvéleménynek – Kriza végül négy év múlva és tavaly ősszel nyerte meg a polgármester-választást.
Jellemző, hogy bár a fejlesztési projekt kitalálói és az önkormányzat vezetői sincsenek híján terveknek, ötleteknek, az elmúlt években a környék élhetőbbé tételéért mégis a civilek (Észak-Keleti Átjáró Egyesület) tettek a legtöbbet: az Utánam, srácok! projekt keretében volt padfestésés egy olyan városi séta, amikor ismertető táblákat helyeztek ki a kilátóhoz vezető utakra.
Miskolcon ugyan évről évre megrendezik az Operafesztivált, mégis inkább egy olyan iparvárosként él az emberek emlékezetében, amelyik a mai napig nem tudta kiheverni a több tízezer embernek munkát adó Lenin Kohászati Művek és Diósgyőri Gépgyár bezárását, az egykori üzemek ott éktelenkednek a város szövetében. Emiatt is különös az avasi kilátó fejlesztési projektje.
Itt van néhány kép, az eredeti képaláírásokban pedig olyan szavak, kifejezések fordulnak elő, mint az exkluzív elegancia, fényűző és tágas miliő, szikrázó csillogás, szalonétterem, szalonzene, lokálénekesnő csillogó hangja és toalettje, luxus-pipereasztal. index.hu
