(A Miskolci Galériában működött, amíg
a galériának a Déryné utcai épület adott otthont. Helyén ma a Kamaraszínház és a Játékszín található):
Viszlai József: Mindmáig fogalom számomra. Amíg nem atomizálódtak és magányosodtak el az alkotó emberek, esténként együtt voltak itt a hírlapírók, színészek, építészek, képzőművészek. Estig az Északtervben dolgoztunk, aztán építész barátaimmal vagy a mesteremmel benéztünk a Művészklubba. Bár semmivel nem volt egzisztenciálisan stabilabb helyzetben az akkori művésztársadalom, mégis pezsgő közélet zajlott itt. Értelmiségi lét volt ez, szellemileg intenzív, bár egy kissé önsorsrontó életforma. De hát melyik műfaj nem ilyen? Nem számított, ki melyik műfajban alkotott. Bejárt ide a kritikus Horpácsi Sándor, aki középiskolai magyar-történelem szakos tanárként „bevezetett” a progresszív irodalomba. Számomra sokat jelentett Pető János festőművész és grafikus (két évig jártam a rajzkörébe). Keveset beszélt, de a hallgatása is nagyon beszédes volt. A nyolcvanas évek közepén járunk, amikor már lehetett érezni valamit a levegőben, ami ’89–90-ben be is következett. Az ilyen együttlétek ma elképzelhetetlenek. Az utóbbi időkben a Feledy-házban előadások és beszélgetések formájában igyekszünk számba venni, mi minden történt azóta, és mi van ma. Ez szerintem nagyon fontos, de remélem, csak a kezdete az elmúlt 25 év feldolgozásának-írj a boon.hu
