ALAKSZAINÉ DR. OLÁH ANNAMÁRIA: Ez már nem ugyanaz a Miskolc volt.
Úgy 2–3 év múlva tudatosult bennem, hogy elkezdődött a leépülés a városban. Nagyon élénk emlékem egy 1985-ös beszélgetés. Összehívott minket, fiatal közgazdászokat az akkori politikai vezetés, és az ottani tájékoztatón elhangzott, föl kell készülni, hogy Miskolcon két generáción keresztül a fű sem fog nőni. Mindez a kohászattal kapcsolatos döntésekkel volt összefüggésben, gyakorlatilag akkor jelentették be a végét. Ott ültem, és határozottan emlékszem, ahogy kialakult bennem a dac és az érzés, hogy ezt nem engedhetjük. Visszagondolva – épp 30 év telt el – az a nap végigkísérte az életemet. Erősnek, fiatalnak éreztem magam, és úgy gondoltam, ezt nem hagyhatom. A teljes interjú a mai Északban