A 10 LEGNAGYOBB ÍZLÉSROMBOLÓ A KORTÁRS MAGYAR KÖNNYŰZENÉBEN – 10.Lovasi András
Lovasi András szövegírói kultúrája és egész jelenléte, előadásmódja a peremvárosi suttyó és a különc, bohém értelmiségi sajátos elegyét reprezentálja. Ő úgy tud semmitmondó lenni, hogy közben te szégyelled el magad, amiért nem hallod ki az éles társadalomkritikát a sorok közül. Léptei nyomán olyan mérges gyomnövények sarjadtak ki a földből, mint a Kistehén Tánczenekar, amely világra szart egySzájbergyereket, vagy a Magna Cum Laude a maga mélyproli húrokat megpendítő Pálinkadalával. Utóbbiak, bár az urbánus suttyóság helyett inkább a magyar néplélekkel közelebbi rokonságban álló népies változattal operálnak, alterértelmiségi jópofizásban, lazáskodásban egy tőről fakadnak a Lovasi-féle megszólalással.
Lovasi András önmagáért nem szerepelne a listán. Bűne az, hogy megtermékenyítője annak az ál-entellektüel semmitmondásnak, melyből azóta szubkulturális sajátosság lett, és amely miatt minden jóérzésű (és ízlésű) zenészt valami furcsa szorongással tölt el az „alternatív” jelző.
