– Sokszor találkozik azzal, hogy egyes cigány közösségekben él az a
nagyon egyszerű megközelítés, hogy nekik igenis járnak dolgok, és azokat éppen ezért folyamatosan követelik is?
– Sajnos igen. De ilyenkor is csak azt tudom mondani viccesen, hogy nekünk, cigányoknak igazából csak a szánk jár, miközben meg a cigányok egyik fele jogász – érti, hogy mik a jogaink –, a másik fele meg matematikus, mert mindig ki tudja számolni, hogy hogyan ne haljon éhen.
– Ki az, akivel együtt lehet dolgozni ebben a helyzetben, mennyire van egyedül hagyva itt, a megyében?
– Váradi Gábort, a miskolci cigány önkormányzat elnökét mindenképpen meg kell említenem. Az nem számít, ki melyik politikai oldallal szimpatizál, mert olyan nincs, hogy a balos cigány egyen, a jobbos meg ne, vagy fordítva. Azt kell nézni, hogy ki az, aki tenni akar a cigányokért a saját közösségében. Váradit éppen ezért nagyon szeretem, mert őszinte, valóban tenni akar. Az a gond, hogyha őt felhasználják mindenféle politikai érdekek mentén olyanok, akikből már hiányzik ugyanez az őszinte hozzáállás, segíteni akarás. A miskolci polgármesternek sem lett volna szabad szerintem így nekimenni az elmúlt hónapokban, de voltak érdekek, amelyek elvárták ezt. Nem volt jó ötlet. Nyilván a polgármester sem szeretné, ha cigány tanyának látszódna kívülről Miskolc, ezért nyitottnak kell lennie neki is bármire, ami előbbre visz, ami segít. Közben őt is megértem, ha nem akar többszörösen lejáratódott, kétes erkölcsű cigány vezetőkkel – mert azok is jönnek folyamatosan Miskolcra! – leülni tárgyalni. Teljes cikk itt.
