Küldjön egy vereset, vagy novellát, vagy regényt… szemtelenek senkiserkentők fasznagyítók

Mért nincs erről a költőről semmi az ÉSZAK-MAGYARORSZÁGBAN, BORSOD ONLINEN, MISKOLCI NAPLÓBAN, MISKOLCI TELEVÍZIÓN, EURÓBA RÁDIÓN, MISKOLCI HÍRKÖZLÉSBEN – most is az Aposztróf kiadó adta ki Budapesten könyvhétre!

Foltozott teremtés (mese)

A nyolcadik napon jelentkeztek a teremtett lények az Úrnál, hogy panaszt tegyenek a teremtés hibái miatt.
A növények azt panaszolták, minden élő élősködő, belőlük zabál, rajtuk tapos.
Az Úr elgondolkodott, és azt mondá: igazatok van. De nem tehetek értetek mást, mint néktek adom a tűrés, és az alkalmazkodás képességét, hogy ez által mindenhol, minden körülmény között meg tudjatok élni. És ti nőhettek ezen túl a legnagyobbra, minden élő közül, és ti élhettek a legtovább.
Az apró állatok azt panaszolták, hogy üldözik, és felfalják őket a nagyobbak, erősebbek.
Az Úr elgondolkodott, és azt mondá: Nektek adom az elrejtőzés, és a hasonulás képességét, hogy üldözőitek nehezen találjanak rátok, és adok néktek tollakat és szárnyakat, hogy elrepüljetek, ha veszélyben vagytok.
A nagyobb állatok azt panaszolták, hogy őket szintén üldözik a náluk is nagyobbak, az erősebbek, sőt vannak túl nagyok, akik mindent felfalnak, elpusztítanak.
Az Úr elgondolkodott, és elpusztította a túl nagyra nőtt állatokat, míg a többieket magára hagyta, intézzék vitáikat egymás között.
Ádám és Éva utolsónak maradt. Övék volt a legtöbb panasz. Nékünk nincs bundánk a hideg ellen, nincs karmunk, erős fogunk a ragadozók ellen, nincs fürge lábunk, hogy elfuthassunk, szárnyunk, hogy elrepülhessünk.
Az Úr elgondolkodott, és azt mondta. Adok néktek barlangokat, hogy elbújhassatok. Néktek adom a tüzet, hogy melegedjetek. Javítok a mancsotokon, hogy használjatok eszközöket, és néktek adom a beszédet, hogy együttműködhessetek a többi élő ellen.
Egy idő múlva az állatok együtt mentek az Úrhoz. Rettenetes a mi sorsunk Uram! Ez a szőrtelen kétlábú állat legyőz, elpusztít mindnyájunkat! Felfalja a fű magját, fák gyümölcsét, madarak tojását, kicsinyeinket, borjainkat, mindent, Magunkat szolgaságra vet. Lehúzza, és magára ölti bőrünket, bundánkat. Minket pusztít az erősebb, a többi állat, Őt egyikünk se bírja elpusztítani! Elpusztulunk mindnyájan, ha nem segítesz rajtunk Uram!
Az Úr elgondolkodott, és azt mondta, igazatok van. De mit tehetnék? Sokféle nyelvet adott nékik, hogy többé ne érthessék meg egymást. Adott nékik vallásokat, nézeteket, melyek miatt ellenségekké válnak, és kapzsivá tette Őket, megadva nékik, hogy egymást megöljék, mert Őket valóban nem írtja semmi más élő!
Végezetül a teremtésről kiderült hibák miatt az Úr úgy elkeseredett, hogy eldöntötte, nem toldoz-foldoz tovább. Menjen minden a maga útján, a maga törvényei szerint. Azóta megy, döcög, a pusztulás felé!

MINŐ VERS —————- HÚ