Mile. Hát Balázsi, Kishonthy, Bumbi, Furmann, Gulyás, meg még egy csomóan..

Tessék akkor leülni, a botot ide letámasztjuk, itt lesz egy zsebkendő, ha csöppenne a nózi. Az idők daliásak voltak, mi pedig fiatalok. Milyen mi? Hát Balázsi, Kishonthy, Bumbi, Furmann, Gulyás, meg még egy csomóan, így hevenyészve sorolom a neveket, egyébként pedig mindenki fiatal volt, csak a kommunisták voltak öregek. És itt most nem számít az életkor. Készültem én már előtte sok mindenre: hogy kezdő legyek a focicsapatban, készültem randira (arra nagyon), felvételire, leszerelésre, vizsgákra, mindenre, de országgyűlési választásokra addig soha (még szép!). Az ellenállás szerveződött; okoskodtunk, lelkesedtünk, konspiráltunk Furmann Imi lakásán, a Művész klubban, Balázsiéknál, horgászcsónakban és fa tetején. Ám a választásokra készülni kellett. Az Agroker irodájában rakosgattuk a jelölteket körzet szerint, listával bajlódtunk,közben a Zöld Lábas Házban szólamoltunk az egybegyűltekhez, sürögtünk-forogtunk. Hol Grósz elvtárs ijesztgetett bennünket, hol Fejti elvtárs biztatgatott, most sem tudom, melyik volt a hideglelősebb. A Miskolci Kerekasztal tárgyalásokon veszkődtünk az emeszempé delegáciájával, semmi nem volt nekünk elég, pedig már odáig elmentek, hogy a helyi újságból akár két oldalt is hajlandóak lettek volna felajánlani. Ennyi belátás ellenére sem voltunk hajlandók velük kiegyezni. Teljes cikk itt.