„Sejtettük, hogy nyerni fogunk, de
végképp nem tudtuk, hogy az milyen. Én már meg nem mondom, hogy hol kucorogtam végig a közvetítést, a bemondó időközönként sorolja az aktuális állást körzetenként, eddig jó, de sok van még vissza, „Hol van még a vége, kisapám?”, ám az előny egyre nő, már nagyobb baj nem lehet, nézd már; izzad a tenyerem, mennyi van még, Törő kioszt még egy szoknyát, nézzük az órát. Hogy mi van?? Én vagyok az első? Én vagyok az első! Tehát: Mile, Tímár, Korintus. (Sóhaj, Szobaasszony, Fárosz) Jó, van még egy kör, de akkor én most képviselő leszek? Országgyűlési képviselő? Örömömben úgy megijedtem, hogy majd kiugrottam a bőrömből. Elképedtem, megrendültem, lelkendeztem, szorongtam, ujjongtam, és mindezt egyszerre..„Északmagyarország
