Bűnös mulasztás vagy szakmai
alkalmatlanság? Tisztelt Szerkesztőség!
Úgy tűnik a pénzügyi kormányzat a pálya széléről szemléli az eseményeket, a legkisebb jele sem
látszik, hogy bármit is tenni akarnának.
Kik a felelősek azért, hogy az ország lakosságát felkészületlenül érte az árfolyam-katasztrófa?
„Fizess deviza hiteles! Tisztában voltál a kockázatokkal, minden tájékoztatást megkaptál. Viseld a
felelősséget és a következményeket!”
Boldogok a döntéshozók, hiszen a jelzáloghiteleknél „kivezették” a devizát a piacokról. A kúria
megállapította, hogy a devizahitelesek tudtak a kockázatokról, ezért annak terheit viseljék, hacsak
nem tudják igazolni ennek ellenkezőjét. A kormány elvégezte a devizahitelesek mentőakcióját, az
érintettek visszatérítést kapnak, amely megkönnyíti életüket.
Nézzük, ezzel ellentétben, mi a helyzet.
2006 januárjában a Bankszövetség tanulmányt adott ki, melynek az volt a címe, hogy „Nem kell
félni a devizahitelektől”. Hosszútávon nem jósol jelentős változást. A PSZÁF ezt megerősítette,
és a tanulmány prospektus formájában kikerült a bankok ügyfél tereibe, amelyek csaknem 2010-
ig megtalálhatóak voltak. A bankok ügyintézői ezt az irányvonalat követték a tájékoztatásuk során,
mely szerint a svájci frank a világ egyik legbiztosabb valutája.
A banki kockázatfeltáró nyilatkozatokon található grafikonok maximum 15%-os eltéréseket
jósoltak, nyilván a Bankszövetség tanulmányának hatására. Egyik ábrán sem mutattak be extrém
eltérést, pedig bizonyára lehetett volna csinálni olyat is. A 2008 és 2010 közötti árfolyam volt
pozitív és negatív is.
A lakossági hitelszerződések védelmében azonban semmilyen érdemi intézkedés nem történt.
A MNB, a felügyeleti szervek, illetve a Gazdasági Tárca nem kezdeményezte a szerződések
felülvizsgálatát. Nem tette lehetővé a szerződések felmondását az ügyfelek részéről és nem tette
lehetővé az átjárást a forint és a deviza konstrukciók között.
Az első jelentős csapást a bedőlt hitelesek a kilakoltatási moratóriummal szenvedték el, mely
nyilvánvalóan hibás konstrukció volt. Megtiltotta a végrehajtások kivitelezését, de a tartozások
kamatozását és a késedelmi kamatokat nem fagyasztotta be, ezért a bedőlt hiteleseknek a tartozása
60-70%-al megnövekedett. a moratórium időszaka alatt Itt jön a PSZÁF első jelentős hibája: egy
állásfoglalásában elismerte, hogy a jogszabály rossz, de azzal érvelt, hogy a kormányzat megoldja
majd ezeket a problémákat.
Valóban legalább hét adósmentő intézkedés keletkezett, ezek egyike sem volt használható, kivéve
a 180 Ft-os végtörlesztést, de ez csak egy szűk rétegen segített. Az árfolyamrögzítés hatásai pedig
elég korlátozottak. Ez időszak alatt sem történt semmilyen lépés az átjárhatóság biztosítására, illetve
a devizahitelek kivezetésére, pedig éppen időszerű lett volna, hisz ekkor már volt „hibás termékezés
és csaló bankozás”.
A Svájci Nemzeti Bank 2011-ben bejelentette az átváltási küszöböt ez megnyugtatta a kedélyeket,
amely igencsak hamisra sikeredett. Ez a bejelentés elaltatta az óvatosságot
Az azóta eltelt három évben senkinek nem jutott eszébe, hogy mi lesz akkor, ha ez a helyzet
megszűnik. Hol voltak a szakértők? A nagynevű bankárok, az MNB szuper szakemberei? Vajon
milyen elemzéseket adtak a döntéshozók és a gazdasági tárca részére? Hamis reményekben ingatták
magukat az ország gazdasági helyzetével kapcsolatban? Meg sem fordul a fejükben, hogy egy
ilyen helyzet kialakulhat? Hol voltak a figyelmeztetések a lakosság részére? Vajon még mindig
elegendőnek tartották azt a kockázatfeltáró nyilatkozatot, amelyet az ügyfelek orra alá toltak? Vajon
a nemtörődömség, vagy a szakmai alkalmasság, vagy a problémák tagadása járult hozzá ahhoz,
hogy ez a devizacunami bekövetkezett? Vajon véletlen-e, hogy az árfolyam küszöbfelmondása előtt
két héttel történt a kényszerforintosítás?
Fel kell tenni a kérdést, hogy a MNB-nak milyen információi voltak az átváltási küszöbről és annak
esetleges felmondásáról? Még az is elképzelhető, hogy nem voltak, de a gazdasági folyamatokból
a makro-prudenciális elemzésekből nem derült ki hogy egy ilyen esemény bekövetkezhet?
Vajon az élen járó pénzügyi és banki szakértőink ugyanolyan tájékozatlanok és naivak, mint a
közemberek? Értik-e egyáltalán a gazdasági folyamatokat, vagy csak a politika által behatárolt
területen mozognak?A svájciak a piaci folyamatokkal indokolták a lépéseiket. Magyarországon
az elemzők vajon nem ugyan azokat a folyamatokat figyelték? Csak az események után tudunk
kullogni, és elszenvedjük azok hatásait? Mi a különbség a lakosság pénzügyi tájékozatlansága,
és a pénzügyi gazdasági kormányzat tájékozatlansága között?
Mi lett a végeredmény?
A bedőlt banki hitelek száma az egyéb hitelekkel együtt, ami az ingatlanokat veszélyezteti 130.000
és 200.000 közé tehető. A családok egy részén a banki visszatérítés már nem segít.
A 250.000 gépjárműhiteles nagyjából ugyanannyi család, akik 8-10 év hiteltörlesztés után
a leamortizált gépjárműveket még mindig az új árukon törlesztik. Ha nem fizeti elviszik
a gépjárművet, attól a tartozása megmarad. Jönnek a végrehajtások, árverezések. A
végrehajtót nem érdekli, az adóság eredete.
Vajon mi változott az elszámoltatás előtti helyzethez képest?
Az önkormányzatok tartozásait szinte teljesen eltörölték. Nem tudunk arról, hogy akár egyetlen
önkormányzatot is felelősségre vontak volna, mert a főtéri szökőkút rekonstrukciója miatt
eladósították településüket. A pénzügyileg laikus, tájékozatlan lakosságról viszont még mindig nem
történt valódi gondoskodás, pedig ki tudja, hányadik bőrt húzzák le a bankok a svájci frankos vagy
egyéb devizás hitellel kapcsolatban.
A MNB hozzáállását jól mutatja, hogy az a 100 milliárd forint, melyet a bankok részére bocsájtott,
valutaváltás során keletkezett, annak árfolyam hasznát sajátjaként kezeli. Sem a kormánynak, sem a
banknak nem jutott az eszébe, hogy ezt a nyereséget a forintosításkor felhasználva, esetleg a banki
adóból még átcsoportosítva kedvezőbb átváltási árfolyamot határozzon meg. Több százezer család
érdekeit figyelmen kívül hagyva értelmezhetetlenül haszontalan dolgokra költik.
A lakosság elvárná, hogy a parlament azonnali rendkívüli ülést tartson ebben az ügyben és olyan
intézkedések sorát vezesse be, mely a lakosság kitettségét csökkenti, a piacot megnyugtatja, és az
árfolyamokat stabilizálja. A bajbajutott családok száma megduplázódott. Mindegy, hogy valakit
gépjármű-, vagy jelzáloghitel miatt árvereznek. Az egyesület felkérte a pártok vezetőit, hogy
azonnali válságintézkedéseket tegyenek. A lakosság részére a www.bankikarosultak.hu honlapon
adunk gyakorlati tanácsokat, a legfontosabb tennivalókról.
Kovács László
főtitkár
Banki és Végrehajtási Károsultak
Fogyasztóvédelmi Egyesület
