A pályaállapot azonban egy olyan dolog, amit még ha meg is nyeri a lottóötöst Lázár János egymás után tízszer, akkor se lehet rövid időn belül helyreállítani.
Nem végtelen a munkagépek és munkások kapacitása – főleg hogy a fiúk évek óta nagyrészt azon a Budapest-Belgrádon dolgoznak, amely gigaberuházás értelméről, illetve értelmetlenségéről lehet vitatkozni.
A lényeg az, hogy a néhány kiemelt beruházáson túl hosszú évek óta megy a rohasztás, egyre több a lassújel, nőnek az eljutási idők. Mindig akad persze pár vonal, amit kikupálnak, de a nagy többségnél évről évre nő a menetidő és tartósan sokkal kevesebb pénzt allokálnak ide, mint amivel legalább a (borzasztó alacsony) szinten tartás megoldható lenne.
Lassú, de még lassabb lesz
A Közlekedő Tömeg pár napja rábukkant a jövő évi menetrendek előzetes verzióira és ez alapján hosszú posztban sorolják, hogy hol mennyit lassulnak majd a vonatok decembertől. (Tegyük hozzá, egy jó részük már most is lassú, késik a pályahibák miatt, ez kerül majd hivatalosan átvezetésre a menetrendben és akkor már ugye nem fognak késni.)
Érdekes módon a civil szervezet fő kérése az, hogy az előző évek gyakorlatának megfelelően az illetékes minisztérium folytasson társadalmi egyeztetést a menetrend átalakításáról, a jól ismert és gyakran hangoztatott üzemeltetési szempontokon túl ismerje meg bátran az utazóközönség elvárásait is. Pedig ez a napnál világosabb:
az utazóközönség elvárása az, hogy ne növekedjenek tovább a menetidők és ne verjék szét emiatt a sok éve működő csatlakozásokat, ütemes menetrendet.
Csakhogy hiába lenne ez a nyilvánvaló elvárás, ha a szaporodó lassújelek miatt a vonatok az eddiginél lassabban haladhatnak. Vannak, akik szerint a lassújeleket túl buzgón osztják a pályások, gondolnám, hogy ez szakmai kérdés és ok nélkül nem szórják tele sárga táblákkal a vasútvonalakat az illetékesek, az első mégis csak a biztonság.
Egy válasz
A pályaállapot azonban egy olyan dolog, amit még ha meg is nyeri a lottóötöst Lázár János egymás után tízszer, akkor se lehet rövid időn belül helyreállítani.
Nem végtelen a munkagépek és munkások kapacitása – főleg hogy a fiúk évek óta nagyrészt azon a Budapest-Belgrádon dolgoznak, amely gigaberuházás értelméről, illetve értelmetlenségéről lehet vitatkozni.
A lényeg az, hogy a néhány kiemelt beruházáson túl hosszú évek óta megy a rohasztás, egyre több a lassújel, nőnek az eljutási idők. Mindig akad persze pár vonal, amit kikupálnak, de a nagy többségnél évről évre nő a menetidő és tartósan sokkal kevesebb pénzt allokálnak ide, mint amivel legalább a (borzasztó alacsony) szinten tartás megoldható lenne.
Lassú, de még lassabb lesz
A Közlekedő Tömeg pár napja rábukkant a jövő évi menetrendek előzetes verzióira és ez alapján hosszú posztban sorolják, hogy hol mennyit lassulnak majd a vonatok decembertől. (Tegyük hozzá, egy jó részük már most is lassú, késik a pályahibák miatt, ez kerül majd hivatalosan átvezetésre a menetrendben és akkor már ugye nem fognak késni.)
Érdekes módon a civil szervezet fő kérése az, hogy az előző évek gyakorlatának megfelelően az illetékes minisztérium folytasson társadalmi egyeztetést a menetrend átalakításáról, a jól ismert és gyakran hangoztatott üzemeltetési szempontokon túl ismerje meg bátran az utazóközönség elvárásait is. Pedig ez a napnál világosabb:
az utazóközönség elvárása az, hogy ne növekedjenek tovább a menetidők és ne verjék szét emiatt a sok éve működő csatlakozásokat, ütemes menetrendet.
Csakhogy hiába lenne ez a nyilvánvaló elvárás, ha a szaporodó lassújelek miatt a vonatok az eddiginél lassabban haladhatnak. Vannak, akik szerint a lassújeleket túl buzgón osztják a pályások, gondolnám, hogy ez szakmai kérdés és ok nélkül nem szórják tele sárga táblákkal a vasútvonalakat az illetékesek, az első mégis csak a biztonság.