Gábor 1995-ben költözött ki a Gyermekvárosból,
néhány tízezer forint egyszeri
állami támogatással a zsebében és karosszérialakatos szakmával a kezében.
Mivel úgy érezte, utóbbihoz nem eléggé tehetséges, ismerősök segítségével
elszerződött portásnak a Karas Teréz lánykollégiumba. „Nem volt egyszerű: egy
huszonkét éves kissrác, ráadásul cigány, bekerül egy középiskolai
lánykollégiumba. Nem tudtam, hogyan fognak viszonyulni hozzám.”
A fogadtatás a vártnál is kedvezőbb volt: amikor például kiderült, hogy Gábornak
nem nagyon van hol aludnia, az igazgatónő felajánlott számára egy tizedik
emeleti üres szobát, ahol a fiatalember közel nyolc éven keresztül ingyen
lakhatott. „Ráadásul házon belül az étkezésem is meg volt oldva” – emlékszik
vissza kollégiumi mentoraira Gábor, aki a munka mellett újabb fába vágta a
fejszéjét: elhatározta, hogy leérettségizik. A közbejövő katonai szolgálat és az
iskolaváltások miatt az eredeti három év ugyan megduplázódott, de 2000-ben végül
megszerezte az érettségi bizonyítványt. cikk itt.
