„Forszírozott, rohamos szülés során somatomentálisan és mentálisan súlyosan sérült csecsemő.
” Péterfy-Novák Éva majd minden orvostól ezt a diagnózist kapta, akinek megmutatta egyre súlyosabb állapotba kerülő kislányát, a pár hónapos Zsuzsit. A kislány hét évvel élte túl a diagnózist, édesanyja pedig harminc évvel a történtek után döntött úgy, megírja együtt töltött éveiket, melyeknek egy erőszakos férj, és egy halvaszületett kisfiú is a része volt. Írásra a terapeutája buzdította, akihez kezdetben teljesen más jellegű problémákkal érkezett, sőt, amikor a pszichológus a múltjáról kérdezgette, ő magabiztosan kijelentette, hogy az életének ez a része már teljesen rendben van. Néhány alkalom után kiderült, hogy mégsem. 2013 májusában útjára indult, és hamar önálló életre kelt az Egyasszony blog, amely kibővítve most könyvben is megjelent. Péterfy-Novák Évával beszélgettünk elfojtásról, önvádról, és könnyek nélküli évtizedekről.
Péterfy-Novák Éva 2014. szeptember 11-én, 17 órától mutatja be az Egyasszonyt a Budapest Jazz Klubban. Beszélgetőtársa dr. Bánki György pszichiáter lesz, a bemutatón közreműködik Péterfy Bori. Facebook-eseménylink.
Hogyan lett a beszélgetős terápiából írásterápia?
Zsuzsi aznap lett volna huszonöt éves, amikor Geréb Ágnest letartóztatták. A születésnapja környéke mindig nagyon kemény időszak nekem, és reggel, amikor fölkeltem, rögtön ez a hír fogadott az interneten. Első indulatomban írtam 10-15 sort erről az ügyről Geréb Ágnes védelmében, amiben nagyon röviden, tőmondatokban benne volt a szülésem története is. Az is benne volt, hogy a szülést levezető orvos, Kádár doktor azóta már nyugdíjasként éli világát – nem vitték el, mint Geréb Ágit. Miközben írtam, az akkori férjem megállt a hátam mögött, és könnyes lett a szeme. Nem értettem, hogy miért – rákérdeztem, és ő mondta, nagyon erős hatással van rá, amit olvasott. Akkor eljátszottam a gondolattal, hogy talán egyszer többet kellene írnom. Ez 2009-ben történt, aztán eltelt pár év, én 2012-ben, a terápián beszéltem erről először. A terapeutám, Köves-Tóth Éva tanácsolta, hogy írjam le, amiről beszélgetünk, mindig csak annyit amennyiről szó volt, és olyan stílusban, mint az a rövid 10-15 soros első verzió. Megpróbáltam, és így született a Zsuzsák története.
A blog kezdetben teljesen anonim volt, mikor lett belőle a te blogod?
Mivel az ismerőseim ezt evidenciaként írták a hozzászólásokban és a posztokban, tulajdonképpen nagyon hamar kiderült. Ha valaki figyelmesen utánanézett, egyből világossá vált, hogy én írom a blogot. Folytatás itt
