203 kilométert talán néhányan le tudnának
futni még az Alpok kemény hegyei között is, de háromfős csapatban teljesíteni jóval nehezebb. Egyszerre és folyamatosan kell mindenkinek egészségesnek és mentálisan jó állatpoban maradnia. A világon másodszor – és idén először – magyaroknak, Lőrincz Olivérnek, Medgyessy Gergelynek és Zenyik Róbertnek sikerült legyőznie a Traversée nevű erőpróbát. 49 óra 5 perc 40 másodperc telt el a rajttól a célig.
A Traversée története nem is olyan régi, 2011-ben találta ki az egyik sportszergyártó cég. Az Alpok két mitikusnak számító francia városa, Chamonix és Briancon között ment végig három általa szponzorált profi hegyi ultramaratonista. Nagy tettnek számított, de úgy tűnt, egyszeri alkalom marad a 203 kilométeres ultratrail.
Idén azonban meghirdették, hogy bárki nekivághat, ha betart néhány egyszerű szabályt. A lényeg, hogy egyszerre csak egy csapat lehet a pályán, egy GPS-jeladót folyamatosan magukkal kell vinni, és a táv közben csak ötször kaphatnak külső segítséget. A táv teljesítésére ötven órás szintidőt szabtak, mindhárom tagnak együtt haladva kell teljesítenie.
„Élményt akartunk keresni, a Traversée verseny és személyes kihívás egyben, vegyes felvágott. Mivel csak egy csapat van egyszerre a pályán, nincs az a kényszeres érzés, mint igazi versenyeken. Nincs győztes vagy vesztes, az idő sem lényeges, csak hogy az egész végére érj” – mondta Medgyessy.
A Traversée már a hosszúsága miatt is nehéz, de szintemelkedés még kegyetlenebbé teszi. A 203 kilométer alatt 13 ezer méternyit kell csak felfelé mászni. Ez az ultratrailesek körében elfogadott számítás szerint olyan, mintha a síkon futott 203 km-hez még hozzáragasztanának 130-at. Az Alpok nemcsak nehéz, de gyönyörű is, és mozognak benne mormoták, tehenek is. „Teljesen ki tudtuk élvezni a helyet, ahol voltunk. Ezért terepfutunk, a természetet akarjuk élvezni. A futás nélkül nem is nagyon jutottunk volna el ezekre a helyekre.”
Hármuk közül egyikük sem rutintalan futó, de 200 kilométert hegyi terepen egyikük sem ment. Medgyessy és Zenyik 120 km-t tudott le korábban, Lőrincz 160-ig jutott. „Kérdőjel volt, hogy mi lesz 15-20 óra futás után, mikor jön a megbillenés. Abban bíztunk, hogy a vállaltan lassabb tempóval nem lesz gond” – mondta Lőrincz.
A magyarok előtt öt csapat próbálkozott a Traversée-vel, de mind feladni kényszerült. Lőrinczék úgy látták, két csapat azért bukott el, mert túlvállalta magát. A futók egyszerűen túl nagy tempót diktáltak, és hamar elfogytak.
20140730-IMG 7394
Galéria: Traversée 2014 (25 kép) Fotó: Szaszafotó
A három magyar nagyjából hasonló ritmusban futott már korábban is, a Traversée-n Lőrincz lőtt be magának egy pulzushatárt, ahhoz igazították tempójukat. Itthon többnyire egyedül készültek, de olykor tartottak hosszabb, 40-80 kilométeres közös edzéseket, hogy kiderüljön, melyik tempó jó mindenkinek. „Az első 6-8 óra a kritikus, ott lehet elfutni az egészet, utána már beállnak a túlélési funkciók és a megfelelő iram.”
Medgyessy attól tartott, hogy gyomorproblémája miatt lehet veszélyben a kísérlet. „A 200 kilométer alatt vagy 20 ezer kalóriát veszítesz, de öt-hatezernél többet képtelen vagy visszapótolni. Félóránként csippant is Oli órája, hogy food, egyél.” Cikk itt.
