A legnagyobb lélekszámú csapat a diósgyőri
stadion mellől indult el, az emberek útközben azt skandálták, hogy „Miskolcon maradunk”, és tiltakozó táblákat emeltek magasba olyan feliratokkal, miszerint „Szegény vagyok, nem bűnöző; Miskolcon maradok, minden ideköt; Miskolc a mi városunk is; Jogot és tiszteletet; Magyarország a hazánk, Miskolc az otthonunk”.
Banczik Róbert / Népszabadság
De nem mondhatni, hogy a tiltakozó romák elnyerték volna a menetet megbámuló helyiek rokonszenvét. Habár semmilyen atrocitás nem történt, a cigány demonstrálóknak sokan beszóltak az autókból és a környező házak nyitott ablakaiból. Egy fiatal férfi azt kiáltotta ki az autójából az egyik kereszteződésben, hogy „nem dolgozni mentek”, mire egy másik járókelő azt fűzte hozzá: „egyik táblán sem látom azt a feliratot, hogy munkát akarok”. Amikor a Tizeshonvéd utcán újra felharsant a tüntetők kórusa – „Miskolcon maradunk, Miskolcon maradunk” –, akkor egy kerítést támasztó, piros diósgyőri mezt viselő férfi ezt ordította oda nekik: „hát pont ez a baj, bazmeg”.
A városháza mellé érve kordonnal elzárt, erősen őrzött területen tartották meg a beszédeket, s feltűnő volt, hogy a kordonon kívül nem sok szimpatizáns jelent meg a városlakók közül. Sőt a rendezvény ideje alatt a téren folyamatosan beszóltak a romáknak, egy terepszínű nadrágot, katonai bakancsot és tarsolylemezt viselő, ötven körüli férfi így kurjantott föl: „adjatok egy pohár bort, mert mindjárt elhányom magam”.
Miképpen távol maradtak a nem roma miskolciak, hasonlóképpen a távolmaradásukkal tüntettek az önkormányztat vezetői is. Sem a Fidesz, sem a KDNP politikusai, s maga Kriza Ákos polgármester sem jelent meg a téren, hogy kifejtsék véleményüket a városi rendeletről, sőt a polgármester arra a levélre sem válaszolt, amelyet tiltakozásképpen a Miskolcon Maradunk – Kitelepítés Elleni Bizottság írt neki. nol.hu