Beszélgetés a 75 éves veterán futóval, Lencsés Évával
Nem fiatalon fordult a mozgás felé, élő bizonyítéka, hogy sosem késő elkezdeni a sportolást. A balassagyarmati Vitalitás SE extrém szakosztályának tagjaként számtalan hosszú távú futóversenyen vesz részt, legtöbbször a mezőny legidősebb tagjaként. A Nagyorosziban élő Lencsés Éva néni szorgosan gyűjti a kilométereket, sok fiatal példát vehetne szorgalmáról. A napokban ünnepelte 75. születésnapját, az internet segítségével beszélgettünk vele.
– Gödöllőn születtem, 1939. január 3-án, így már méltán nevezhetem magam veteránnak – kezdte beszélgetésünket. – A szomszédos faluban, Isaszegen töltöttem gyermek- és ifjúkori éveimet, a középiskoláim elvégzéséig. Ekkor, sőt, még felnőttként sem sportoltam semmit, mert nem olyan környezetben éltem, ahol késztetést kaphattam volna ehhez, és a középiskolás koromban sem volt erre lehetőség.
– Hogy került életébe a mozgás?
– Én tulajdonképpen 45 éves koromban fordultam a sport felé érdeklődéssel, amikor úgymond „felszabadultam” gyereknevelési kötelezettségeim alól. Akkor a természetjárás felé vettem az irányt, amit aztán teljes intenzitással kezdtem űzni, és folytattam 17 éven át. Itt szereztem meg a futáshoz szükséges állóképességet, és fizikai rátermettséget, aminek mai napig hasznát veszem. Komoly teljesítménytúrázással 50-től 250 kilométeres, változó távokkal próbálkoztam, komoly „hegymászásokkal”.
– És a futás mikor jött?
– Futni 61 éves koromban, 2000-ben kezdtem el, egy futóismerősöm erőteljes, vagy inkább erőszakos kapacitálására. Ebben az évben még együtt csináltam a futást, és a teljesítménytúrázást, mígnem 2001-ben teljesen átálltam a futásra. Versenyek közben rájöttem, hogy van itt nekem keresnivalóm, ezért csak erre kell fordítani minden energiám. Ebbéli pályafutásom „fénykorát” a 62-66 éves korom alatt éltem meg. Korosztályomban sok mindent megnyertem, állandóan dobogós helyezéseim voltak.
– Mikor, hogyan került Nógrádba?
– Én 1999 júliusában kerültem ide, családi okokból kifolyólag. Egy ideig még a BKV Előre SE futó és triatlon szakosztályban maradtam, ott eredményes sport tevékenységemért 2003-ban elnyertem az év sportolója megtisztelő címet is. Tőlük 2007-ben köszöntem el, és egyéves egyesületen kívüli versenyzés után meghívást kaptam a balassagyarmati Vitalitás SE extrém szakosztályába, azóta itt vagyok tag.
– A családban is akad, aki sportol…
– Harmincéves koromban elválni kényszerültem, és ettől kezdve egymagam neveltem három gyerekemet, minden családi, vagy külső segítség nélkül, munka mellett. A legnagyobbik 10, a középső 8, a legkisebb 3 éves volt akkor, két lányom, és egy fiam van. Mondhatom, ez is legalább akkora „sportteljesítmény” volt, mint a 14 évnyi összes futásom, ha ugyan nem nagyobb.
Lányom, Bors Ágota is sportol, futással kezdte, triatlonnal folytatja. Kétszeres nagyatádi ironman, tavaly harmadikként végzett. Versenysportban csak ő jeleskedik, a két testvére is részt vesz testedzésben, de versenyen kívül.
– Mely eredményeire a legbüszkébb?
– A Weitsch Alpin maraton, 56 kilométeren három éven át első tudtam lenni. A Dunamenti futófesztiválon három nap alatt 150 kilométer várt ránk, itt három egymást követő évben a dobogó mindegyik fokán álltam, ennek következtében elnyertem a rangos Schirilla kupát is. A Bécs-Budapest Szupermaratonon, csapatban öt egymást követő évben voltam tagja győztes alakulatnak. A Fertő-tó körbefutásán két nap alatt 120 kilométert kell teljesíteni, kétszer is dobogós voltam a Tisza-tó körbefutásán, 70 kilométeren pedig másodikként zártam. A 90 kilométeres Tarján Hegyek Királya elnevezésű háromnapos versenyt háromszor is megnyertem. Korcsoportban nyertem Komárom 12 órás futást, 72 kilométere. A 12 órás bajnokságon, Balatonalmádiban és Sárváron ötször szerepeltem, első és második helyeket szereztem. Veszprémi és bajai 6 órás országos bajnokságon mindig dobogós helyezést értem el, és nyertem is. Debrecenben, egy 24 órás versenyen fiatalokkal voltam egy csapatban, négy óra alatt 42 kilométert futottam.
Tíz év alatt, 71 éves korommal bezárólag, 25 maratoni versenyt futottam, korcsoportban többször voltam első és második is, valamint nagyon sok 10-30 kilométer közötti versenyen szerepeltem már, sok dobogós hellyel.
– Ez jó sok kilométer és érem…
– Számításaim szerint, 2000 óta több mint 25.500 kilométert futottam, ebből 10.600-at versenyen. Aranyéremből 196, ezüstből 51, míg bronzból 37 darab ékesíti a gyűjteményemet.
– Sok helyen elismerték már teljesítményét…
– 2012 februárjában meghívást kaptam a parlamentbe, ahol is kitüntető oklevél jutalmazásban részesültem „Kitűnő és példaként követendő szabadidős sport tevékenységért”, majd 2013. április 4-én Életmű díj kitüntetést kaptam a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnökétől. Balassagyarmat Város Önkormányzatának Közgyűlése is kitüntetésben részesített kiváló sport teljesítményeim elismerése gyanánt, ugyanabban a hónapban.
– Mi a szép a futásban?
A kétszeres olimpikonnal, Mecser Lajossal.
– Ugyanaz, mint a túrázásban: jó levegőn, szép környezetben – teljesen mindegy, hogy milyen időjárási viszonyok között –, a mozgás örömének élménye, és közben a végtelen szabadságérzet, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. Ettől nagyon jól érzem magam.
– Hová jár vissza legszívesebben?
– Kedvenc versenyeim közt szerepel a mai napig a sárvári 12 órás futás, mert itt ismertem meg az ultrafutások adta gyönyörű, euforikus élményt, de annak kínjait is. Eljutottam ugyan a futás révén külföldre, de itthon mindig jobban szeretek versenyezni. A honi pálya az honi pálya. Én szeretem. De futottam Németországban Frankfurti maratont, Ausztriában az Alpin maratonokat, Szlovákiában kassai félmaratonit, Szerbiában kisebb, 11 kilométeres távokat, és Romániában a Békéscsaba-Arad-Békéscsaba versenyt.
– Mit csinál szívesen a futáson kívül?
– Nagyon szeretek olvasni, szépirodalmat, történelmi tárgyú könyveket, verseket, sokat is lekötnek ezek az időmből, valamint rettenetesen szeretem a klasszikus zenét, hallgatom is állandóan.
– Visszatekintve, csinálna-e bármit másképp?
– Ma is ugyanígy cselekednék, mert minden úgy van jól, ahogy van, legfeljebb sokkal előbb kezdenék el futni. Mert vallom; a sport megtanít kitartásra, küzdeni tudásra, növeli az akaraterőt, önfegyelemre is rászoktat, megtanít továbbá a győzelem örömeinek feldolgozására, és a veszíteni tudásra is, valamint mások győzelmének tiszteletben tartására. Emellett egészség karbantartó szerepe van, bármely életkorban elkezdhető.
– Milyen tervei vannak még?
– Mindaddig, amíg kezem-lábam mozgásképes, nem is hagyom abba ezt a tevékenységem, mert számomra éltető erő. A 75. évemet betöltve céljaimat már csak a futásra fókuszálom, ezt az évet is szeretném végig versenyezni, „merész” terveket is szövögetek.