Mit ér a diploma, ha miskolci?
Mitől jó egy egyetem? Attól, hogy „jó” tanulók járnak oda, vagy attól, amit az egyetem hoz ki a hallgatóiból? Netán a tananyagtól, a „jó” körülményektől, az összetartó közösségtől, az egyetem által képviselt sajátos szellemiségtől, a tanároktól? Mi a titka Miskolcnak, hogy az ország egyik legerősebb felsőoktatási intézményének tekintik? Miért jelentkeztetek ide, és hol képzelitek a jövőtöket, itthon vagy külföldön?
Eltérően az eddigi Vitatér által rendezett beszélgetésektől most nem szakértőkkel kerestük a válaszokat a fenti kérdésekre, hanem a hallgatók szubjektív véleményére voltunk kíváncsiak. Ezért május 15.-én a Miskolci Egyetemi Napok keretén belül a miskolci AIESEC és a Hantos Elemér Szakkollégium hallgatóival közösen műhelymunkára* invitáltuk az egyetem hallgatóit.
Miközben készültünk az eseményre a sajtóban és az interneten megjelenő információk alapján ellentmondásos kép alakult ki bennünk a Miskolci Egyetemről. Azon gondolkodtunk, hogy vajon rájövünk-e Miskolc titkára. Miért tekintik az egyik legerősebb egyetemnek, miközben a statisztikák nem sok jót ígérnek? (Erről bővebben itt írtunk: http://vita.nonprofit.hu/?p=1517). Azért, hogy válaszokat kapjunk a kérdéseinkre a kötetlen beszélgetésen túl szerepjátékot játszottunk a hallgatókkal. Két csoportot alakítottunk, az egyik csapat azt a feladatot kapta, hogy képzeljék el, miként, milyen érvekkel, győznének meg középiskolás hallgatókat arról, hogy a számos felsőoktatási intézmény közül a Miskolci Egyetemet válasszák. A másik csapatot arra kértük, hogy egy rövid időre bújjanak az egyetem vezetőinek a bőrébe, és érveljenek az Oktatásért Felelős Államtitkárság vezetőinek arról, hogy miért van szüksége az egyetemnek a jövőben több állami támogatásra. Mindkét szerepjátékból sok mindent tanultunk az egyetem helyzetéről.
A középiskolások meggyőzésében két legfontosabb szempontként a „Selmeci hagyományok” és a különleges adottságokkal rendelkező egyetemi campus szerepelt. A diákok a hagyományokra épülő rengeteg bulit, közösségi programot, a campus családias légkörét, jól felszereltségét hangsúlyozták. A rengeteg féle buli felsorolásán túl természetesen szakmai érvek is elhangzottak. A Miskolci Egyetem erősségeiként szó esett a színvonalas, főképp a jogi- és bölcsészkar oktatói gárdájáról, az ingyenes nyelvtanulásról. A kivételes gyakorlati helyekről, mint pl.: a Bosch és a Wanhua-BorsodChem, amelyek most már ösztöndíjprogramot is indítottak az egyetemen. Azonban a legfontosabb érvük az egyetem mellett az volt, hogy míg egy budapesti intézményben a hallgató magára van hagyva, az individuális közegben nehezen talál barátokat és a tanárokkal való kapcsolata is távolságtartóbb, addig Miskolcon az egyetemi évek végére óriási kapcsolati tőkére lehet szert tenni, ami nem csak a személyes életünk színvonalát emelheti, hanem az álláskeresés során is nagy segítségünkre lehet.
Miután meghallgattuk az előnyöket betekintést kaptunk abba is, melyek azok a területek, amelyek még fejlesztésre szorulnak az egyetemen. A vezetők bőrébe bújt hallgatók leginkább arra kérnének több pénzt, hogy nemzetközileg elismert oktatókat hívjanak akár hosszabb időre is az egyetemre, amivel segíthetnék a hallgatók nyelvtanulását és tágíthatnák szakmai-horizontjuk. Mindezeket ugyanakkor az ösztöndíjprogramok kiterjesztésével is erősítenék. Fontosnak tartják még a tananyagok korszerűsítését, az egyetemi könyvtár idegen nyelvű szakirodalmának bővítését, valamint a már meglévő hagyományok mellé újabbak teremtését. És ha már a döntéshozókkal tárgyalnak, akkor kísérletet tennének arra is, hogy lebeszéljék őket a tandíjról.
Utolsó feladatként megkértük a résztvevőket arra, válasszanak melyik az az irány, amit a Miskolci Egyetem számára követendőnek ítélnek. A két irányt a következő szavakkal jellemeztük: „Hagyomány és közösség”, „Tudásközpont és haladás”. Bár mindkettő mellet fontos érvek hangzottak el, mint például, hogy a miskolci régió számára mennyire hasznos lehetne, ha az egyetem tudásközponttá válná, vagy, hogy az országban egyedülállóak a „Selmeci közösségi hagyományok”, ezért fontos, hogy tovább ápolják őket. A konklúzió mégis az volt, hogy az innovációt és a már meglévő hagyományokat együttesen kell erősítenie az egyetemnek.
A műhelymunka végére, biztosan tudtuk, hogy visszatérünk Miskolcra, a diákok nyitottsága, rátermettsége, véleményformálási képessége meggyőzött minket arról, hogy ebben a szellemben kell tovább folytatnunk a vitát a felsőoktatásról. http://vita.nonprofit.hu/
