Miskolcon három bolt volt érintve – Babusék, Dombováriék és Wittmerék.

Kis üzletek nagy haszonnal – egy régi cikk margójára – amit a képernyő se bírna el

 

 

 

Ez egy nagyon-nagyon régi cikkem. Valamikor a hetvenes években Borsodban én voltam az Autó-Motor helyi szerkesztője tudósítója. Liener Gyuri bácsi akkori főszerkesztő-helyettes hívott Pestre a laphoz, de nem tudtam Miskolctól elszakadni. Egyébként is kéthetente jelent meg s minden gond nélkül írhattam innen is. Így aztán ha a lapot meghívták a régióba egy-egy olvasói találkozóra nagybátyámmal Sanyi bácsival együtt mentünk az AM képviseletében. Sanyi bátyámról illő tudni, hogy a Belker Szállítási vállalat igazgatója volt, gyerekkorától vezetett szerelt amit az autózásról tudni lehetett az vágta. Mellette könnyű dolgom volt.

A fenti cikkem ami AM-ben jelent meg nagy vihart kavart. Volt előzménye és útóélete no meg még manapság is akadt aki ezt a fejemre olvasta a közelmúltban. Ezért is lett beszkennelve és lementve.

Történt ugyanis, hogy abban az átkosban indult egy központi vizsgálat a nép ellenőrzés és a fogyasztóvédelem keretében az ország privát autóalkatrész kereskedőinél. A vád az volt, hogy mindannyian az autókertöl szerzik be a portékát és búsás haszonnal adják tovább. Ami természetesnek tűnt, honnan máshonnan vették volna a Trabant és a Wartburg alkatrészeket. Csak hát e miatt kialakult egy háttér kereskedés, az állami üzletek egyenesben passzolták az árut a maszekoknak, nyilván nem szerelemből.

A másik vádpont az volt, hogy ebben a helyzetben szükséges e elaprózni a kereskedéseket, mi szükség van, minden településen utcában egy autósboltra. Szóval műkődésbe lépett a magyar irigység faktor minden fokozata -beindult a gépezet és ütötték vágták a kiskereskedőket, akik ténylegesen mesésen jól kaszáltak a hiánygazdálkodási rendszerben.

S jöttem én a vidéki újságíró és megírtam a vizsgálat eredményét – Kis üzletek nagy haszonnal címmel. Miskolcon három bolt volt érintve – Babusék, Dombováriék és Wittmerék. Egyszerre sikerült valamennyit magamra haragítani. Érdekes módon a mezőcsáti üzlet kimaradt ebből a felmérésből.

Kollégám Paulovics Ágoston az Észak nagy hatalmú szerkesztője keményen kiállt Dombovári barátja mellett – minden eszközzel küzdött a cikk megjelenése ellen, de ez neki se jött be. Ez volt az egyetlen nagy konfliktusunk az életben.

Ma visszatekintve erre – sose éreztem büszkeséget ezért az írásomért, bár az akkori kereskedelmi miniszter Bíró József nívódíjjal jutalmazta. Akkoriban is sejtettem, hogy a téma alapja a hiánygazdálkodás, amit néhányan ügyesen meglovagolnak. Ha lett volna elegendő Trabant kilincs és Moszkvics szélvédő annyi amennyi kellene magától megszűnne a lánckereskedelem. A hiba a rendszerben volt.

Na mindegy visszacsinálni nem lehet – szereztem néhány haragost.

Amikor feleségem első kis boltját megnyitottuk 1981-ben elsőként az öreg Babus úr jött be beköszönni. Mondott valami szépet, amit a képernyő most nem bírna el. Válaszom, igaza van. Csak hát az úttörőket sehol sem szeretik.

szantograf.hu