Hoffmann Rózsa elmegy  a fodrászhoz. Amikor belép, a fodrász felkiált: – Jó napot kívánok, drága államtitkár asszony!!! Milyen frizurát parancsol?
– Hát maga ismer engem?
– Persze. Tudja, én azelőtt tanár voltam, de kevés volt a fizetés, nem tudtam eltartani a családot, így hát elszegődtem fodrásznak.
Kész a frizura, az államtitkár megy haza taxival, ahogy beszáll, a taxis így szól hozzá:
– Jó napot kívánok, drága államtitkár asszony! Hová lesz a fuvar?
– Hát maga is ismer engem?
– Persze. Tudja, én azelőtt tanár voltam, de kevés volt a fizetés, nem tudtam eltartani a családot, így hát elszegődtem taxisnak.
Hazaérnek, kiszáll a taxiból, odamegy hozzá egy rongyos koldus:
– Jajj, aranyos drága államtitkár asszony! Adjon egy pár forintot, otthon éhen hal az asszony, meg a gyerekek.
– Ember, csak azt ne mondja, hogy maga is tanár volt!
– Jajj, dehogy, drága államtitkár asszony! Én még mindig tanár vagyok, csak most lyukasórám van…