Kis családom és Matej barátom, aki nem csak kitűnő zenész, hanem két indiai étterem tulajdonosa is Ljubljanában. Megfertőztük Indiával, na.

1200 kilométer, de megéri. Ohrid régi város, a világörökség része, a tengerszint felett 700 méterrel helyezkedik el. Az Ohrid tó a jégkorszakban jött létre, a vize hihetetlenül tiszta. A vízalatti látótávolság általában 30 méter körül van. Az árak nevetségesen alacsonyak, kicsit olyan, mint amikor a német jött az átkosban Magyarországra nyaralni.

Az Ohrid tó (mindjárt jönnek az autók, nyugi! :))

Tett követte a terveket, közösen megünnepeltük a születésnapomat, majd hirtelen felindulásból belecsavartunk 5300 kilométert az asszony kocsijába. A szülinapból szülihónap lett, mert Matejék mentek vissza Szlovéniába, mi pedig megkeztük céltalan csatangolásunkat a Balkánon.

Szlovénia, Horvátország, Szerbia, Macedónia, Görögország, Albánia, Montenegro és Bosznia területén át vezetett az ad hoc jellegű kirándulásunk.

320 liter gázolajat alakítottunk át mozgási energiává, a kocsi egészen jól bírta. Szlovéniába már beteg légtömegmérővel érkeztünk, az első javítás ott történt. Később Albánia adott nekünk egy felújított klímakompresszort, majd két nappal később egy hűtőventilátort is. Az elütött bogarakon kívül más káresemény nem történt.

Képeken lesz ma a hangsúly. A múltba révedünk és nyugodtan dőlünk hátra annak tudatában, hogy van élet a túlszabályzott és hülyebiztosra felépített rendszereken kívül is. Továbbá hihetetlen párhuzamokat tárok elétek. Macedónia a mi kis Indiánk. Nézzük csak szép sorjában.

Banán nő a kertben

A műszaki vizsga nem feltétele a forgalomban való részvételnek

Személyautóba belefér egy nappali szoba

A közlekedési múzeum kerítése túl alacsony és néha kigurulnak a járművek a raktárból

Gondolom sokan utaztatok Horvátországba. Arrafelé a délszláv autóipar remekei már a kisebb falvakból is kezdenek teljesen kikopni. Macedónián viszont nem söpört végig a modernizáció szele.

Márkatalálkozó

Elromlott ablakemelővel, bekapcsolt klímával az országúti forgalomban

A helyi gyártású R4-es is közkedvelt a mai napig

Zastava 1300. Gázosítva, vonóhoroggal, napi használatban.

1961-től kezdte gyártani a kragujeváci üzem. Rendőrök és taxisok munkaeszköze is volt.

250 like van a kolumbiai Zastava 1300 klub Facebook oldalán. Egy picit biztosan remeghet a klubtagok bal szemhéja az alkatrészbeszerzés miatt…

A 600-as Fiat – Zastava jelvénnyel – 20 évig szolgálta a családokat. 1981-ben leállították a gyártását. Jobb későn, mint soha. Én még emlékszem arra, ahogy Krk szigetén a falusi rendőrök vonultak 750-es Zastavákkal. A fixen hajtott hűtőventilátor hangosabban visított, mint a sziréna.

Szarajevóban készültek az I-es és II-es TAS Golfok. 1972-ben indult a gyártás, a Golf mellett Jetta és Caddy volt a palettán. Aztán 1992-ben Ratko Mladić megindította Szarajevó ostromát, 12000 ember mellett az autógyár is áldozatul esett.

A műszaki vizsga szigorúságát hivatott prezentálni a huncutul kacsintó 123-as.

1965-ben jelent meg a Peugeot 204. Az első Peugeot volt széria tárcsafékkel szerelve. Macedóniában ez a példány kapott még vonóhorgot, gáz szettet és vidám napi használatot.

Citroen Ami 8 sütkérezik a napon. 1969-ben látott napvilágot, 600 köbcentis, két hengeres boxer dolgozik a gépháztető alatt.

A régi és az új autó. A Lada jobban harmonizál az épülettel.

Mondta az asszony, fotozzam a várat. Ó dehogy. Ezek a falak ezer év múlva is itt fognak állni, de mi lesz azokkal a szép TAM teherautókkal?

Kedvesen bárgyú tekintettel teszik egykedvűen a dolgukat.

A szerbiai Kruševacban lévő munkagép gyárban a branding új értelmet nyert. Igen, ennek a lánctalpas markológépnek a márkája: Október 14.

A ljubljanai Litostroj gyárból gördült ki ez a targonca, néhány emberöltővel ezelőtt. Ma már turbinákat is gyártnak erőművekbe.

A járműveken kívül megkadt a szemem más, múltidéző tárgyakon is.

Az átjárás megakadályozása még hátrfelé nyíló (libakergető) Zastava ajtókkal.

Velem egyidős babakocsik az utcán

Old is gold, avagy van élet a kerámialapos tűzhelyen innen is.

Remélem nem bánjátok, hogy a mai cikkben inkább a képek domináltak. Boldogság töltene el, ha csak egy kicsit is át tudtam volna adni nektek Macedónia hangulatából. Ha van lehetőségetek, mindenképp látogassatok el arra. Az egy hónapos körutunk abszolút nyertesei Macedónia és Albánia. Kedves emberek, gyönyörű tájak, szolíd árak jellemzik mindkét országot. A végén természetesen jön a busz és még egy ráadás.

Már csak a működő lámpákat kéne kirugdosni és máris állhatna forgalomba bármelyik indiai vonalon.

A rádás pedig egy gyorsan ellőtt képkocka a szarajevói villamosról. Ugye mindenki megismeri a hátsó lámpát! 🙂