Eltemették Kazincbarcikán azt a fiút, akinek holttestét évekig etette, itatta, pátyolgatta a családja. Az anya tegnap azt mondta a Borsnak: Attila teste meleg volt, amikor pár napja elvitték tőle.
Kazincbarcikai temető, péntek kora délelőtt. H. Attilát temetik. Azt a fiút, akinek haláláról a családja nem vett tudomást, balzsammal kenegették az oszló holttestet, etették, itatták éveken át, míg a rendőrség rá nem talált az egyik szobában a holttestre.
A temetésen csupán néhányan vannak. Attila nagymamája, édesanyja és öccse, Tamás jelenti a közvetlen rokonságot. Kevesen vannak, hiszen ők is csak szerdán délben értesültek róla: pénteken temetik az élőnek vélt fiút.
A temetést ugyanis az önkormányzat intézte, a családnak nem volt pénze arra, hogy Attilának megadják a végtisztességet.
– Nem tudom, mennyi lesz a szertartás költsége, de gondolom, majd szép apránként vissza kell fizetnünk – mondja a temetésre várva az édesanya, Ibolya.
Aztán a szertartás ideje is elérkezik. A rekkenő hőségben beszél Attiláról a görög katolikus pap. Ibolya és a testvér, Tamás, szomorú, rezzenéstelen arccal áll a koporsó mellett. A nagymama viszont zokog.
A temetést aztán nem várt közjáték zavarja meg, néhány távolabbi rokon érkezik, akik virágot is hoztak, meg keresetlen szavakat, amelyeket az édesanyának címeztek.
– Nem hívtatok orvost. Csak valami hókusz-pókuszoló halottlátóval nézették meg a gyereket, amikor beteg lett – morgolódtak a rokonok egymás közt. Ibolya nem lepődik meg, hamar jön a válasz.
– Fogalmam sincs, miről beszélnek. Nem hiszem el, hogy a temetőben, a fiam sírja felett is pletykálkodnak, ráadásul amit mondanak, az nem a valóság. Ezért egyszer valaki meg fog bűnhődni – így Ibolya, aki már a koszorúkat igazgatja fia sírján.
Mondana még cifrábbakat is, ám a nagymama próbálja visszafogni. Aztán a rokonság távozik, Attila édesanyja, nagymamája és testvére pedig még a sír mellett marad.
A síron fakereszt, névvel. Az viszont hiányzik róla, hogy mennyit élt. Nem véletlenül. Ibolya szerint ugyanis csak három napja halt meg a fia.
– Tudom, hogy meghalt, de nem hat éve, hanem három napja. A fejfán szerencsére nem írták ki a helytelen életkort, azt viszont nem értem, a gyászjelentésben miért 32 év szerepelt. A fiam 38 évesen halt meg. Ez biztos. Egy napon mindenki rádöbben arra, hogy nekem volt igazam. A cikk folytatása itt.